I’m off to the North – Elindultam északra /NOR/

LogoLicious_20170421_223027.png

It would be an understatement to say my last couple of weeks have been incredibly hectic. I was having to be in 3 different places all at once, and nonstop. Planning such an expedition is not at all easy. ‘If only I was there already, standing on the ice, setting out, without my laptop and smartphone on me,’ I often thought. But then there was the fear. Even though I’ve already been in polar bear territory before, it was never without a guarded camping site (ok, maybe once but that was different). I’ll be honest I don’t like bears, I don’t find them cute, and I’m quite happy to never see one in the wild again (saw one in Svalbard a few years ago but luckily from a safe distance). Which is partly why my goal is the South Pole and not the North. However, this opportunity arose, it was an excellent one for me to really test/prepare myself for my bigger goal, and so I took it. I’m sitting on an airplane now as I write this post. I’m not afraid any more. Somehow in the last couple of days, my fear has lessened. I’ve had to switch to being pragmatic and I haven’t been able to allow myself to worry about ‘what if’s and have them hold me back. I must admit it wasn’t easy to get out of bed today after 3 hours of sleep and think ‘this might be the last time I ever sleep in my bed.’ My thoughts immediately went to my Mother and I felt ashamed. Then I realised I simply didn’t see myself being torn to pieces by a bear. It just wasn’t there in my future perception. (touch wood) So now I’m back to ‘hands-on-mode’ and not terribly worried anymore. It’s not like I have much of a choice anymore anyway. I’m sure the first few nights will be hard in the tent at night wondering what’s lurking outside. I’ll try the out of sight out of mind trick…. I hope we won’t be smelling like seals after a few days of being out there without a wash. I’m not afraid of the physical part of it even though alongside my two Norwegian companions I will surely be the slowest. They say Norwegians are born with skis on their feet and ski before they walk. It was interesting to be running around town this afternoon getting last minute chores done and riding the metro, looking at other people and thinking while they’re heading home, I’m headed to the Northwest passage. I’m grateful for all the help and support I’ve been given by the Balaton family who lent me their satellite phone which will enable you to follow my expedition live, by Janka who lent me some of her gear, my Mum who gave me the book ‘Northwest Passage’, the ski poles Chris gave me, for your donations that have come through on my GoFundMe page which made all of this possible, and for all your likes/shares/comments which have helped spread the word. Oh yeah baby! Rock on!

Az elmult ket hetben a nap 24 orajaban egyszerre harom helyen kellett lennem, igy mondhatjuk, hogy suru volt. Gondolhatjatok, hogy mennyi mindennel jar egy ilyen expedicio megszervezese. Bar sokszor gondoltam arra, hogy barcsak ott lennek mar a jegen laptop, meg okostelefon nelkul, de ilyenkor mindig el is kapott a felelem. Es bar tobbszor voltam mar turazni jegesmedveteruleten, eddig ugy meg soha, hogy orzott satorhely nelkul (vagyis csak egyszerre, de az nem volt para). Oszinte leszek: nem szeretem a medeveket, es meg csak cukinak se tartom oket, plane nem a jegest. Ez is szerepet jatszik abban, hogy a Deli-sark a celom es nem az Eszaki. Megis olyan helyzetbe kerultem, hogy ez a trening merult fel, mint idealis felkeszulesi lehetoseg a Nagy Utra. Elvallaltam. Most a repulogeprol irok nektek es mar nem felek. Valahogy ugy akakult, hogy az indulas elotti 48 oraban mar annyira pragmatikussa kellett valnom az expedicioval kapcsolatban, hogy a felelem alabbhagyott. Reggel azert nehez volt kikelni az agyambol 3 ora alvas utan, amikor eszembe jutott, hogy talan most fekudtem benne utoljara. Egybol Anyukamra gondoltam es elfogott a szegyenerzet. De aztan elgondolkodtam azon, hogy latom-e a jovokepemben azt, hogy egy medve szettep, es nem lattam. (kopp-kopp) Igy hat atkapcsolatam automatikusba es megyek elore, valasztasom ugysincs mar ebben. Az elso nehany ejszaka azert biztos nehez lesz ugy aludni a satorban, hogy nem latjuk azt, hogy olalkodik-e medve a kozelunkben. Remelem nem fokaszagura budosodunk majd…. A fizikai reszetol nem tartok, bar a ket norveg mellett biztos én leszek a lassansielo gyengelancszem – veluk nem lehet versenyezni, hiszen, ahogy mondjak magukrol, ok sileccel a labukon szuletnek. Furcsa volt nagyon ma delutan a varosban rohangalni utolso perces dolgokat elintezni, es arra gondolni, hogy mig a metron ulo utastarsaim hazafele tartanak, addig én az Eszaknyugati atjarora…. A Balaton csaladnak kulon koszonom a kolcsonbe kapott muholdas telefont, aminek a segitsegevel eloben kovethetitek az expediciomat, Jankanak a cuccokat, Anyukamnak a konyvet (‘Eszaknyugati Atjaro’), Chrisnek a sibotot, es nektek, akik beleadtatok a GoFundMe kampanyomba, hogy lehetove tettetek, illetve mindenkinek, aki kommentekkel, lajkokkal es megosztasokkal segitett mindezt elerni. Ojee.

First Antarctic training course: tick! – Első antarktiszi kiképzés: pipa! /NOR/

It went really well and I was told by my experienced Antarctic trainers that I was among the strongest in the group! We learnt so much and I have a lot to digest and do further reading on. So exciting! 🙂 Can’t wait for my second training where I will be all alone under remote supervision! Thanks to all who donated and made it possible!! I’m now busy raising money and talking to potential sponsors for AntarcTrip, so please e-mail me for details if you know of any companies who’d be interested in supporting a record setting huge project with guaranteed, long term and vast media attention: hitchhikingthe7seas@gmail.com   Thanks! 🙂

Írtó sokat tanultam ezen a felkészítőn olyanoktól, akik már sok antarktiszi expedíciót megcsináltak. Ráadásul azt mondták, hogy a csoportban a legesélyesebbek és legerősebbek közé tartoztam, úgyhogy ennek kiváltképpen örülök!! Most rengeteg olvasnivalóm van, meg sok eldöntenivalóm. Iszonyatosan izgalmas ez az egész és már alig várom a második tréningemet, ahol majd egyedül leszek távfelügyelet mellett. Köszönöm mindenkinek, aki beleadott a kampányomba és lehetővé tette ezt a tréninget!! Most pedig ezerrel megy a szponzorkeresés, úgyhogy, ha ismertek olyan céget, aki a rekordállításom támogatásával szeretne hosszú távú és átható reklámot kapni a médiában, akkor légyszi írjatok rám itt további részletekért: hajostop@gmail.com   Köszi!!!! 🙂

To help me buy gear for my next training please donate here (it is essential that I go to my next training with the actual gear I will have with me in Antarctica, which I’m afraid is not cheap) – Adj bele itt a kampányomba, hogy tudjak venni felszerelést a következő tréningemre (létfontosságú, hogy a következő tréningemre olyan felszereléssel menjek, ami már az enyém és amivel az Antarktiszra megyek majd, és sajnos ezek elég drágák): gofundme.com/antarctrip

Add me on Facebook for fun and games with prizes – vagy lájkolj a Facebookon, hogy részt vehess a játékokban és nyereményekben: https://www.facebook.com/hitchhikingthesevenseas

Or follow me on Twitter here – Twitteren itt tudsz követni: https://twitter.com/hitching7seas

Or sign up to my YouTube channel here – vagy jelentkezz fel a youtube csatornámra a videókért: https://www.youtube.com/channel/UCoZbSGfruroacbb7BlqdMLQ

And please don’t forget to share this post on facebook by clicking on the link below. És légyszi ne felejtsétek el ezt a blogbejegyzést facebookon megosztani az alábbi linkre kattintva, köszi!

Mini expedition – Mini expedíció /HUN/

I’m off on my first solo mini expedition as part of my training for AntarcTrip. Wish me luck. See you in a week. And think of me as you curl up tonight in your warm bed. I’ll be in a tent somewhere in the snow in temperatures waaaaaaay beyond freezing point. Don’t forget to follow me on Facebook.

Mini expediciora indultam ma – egyedul es kb egy egyhetesre. Ez amolyan felkeszules a felkeszito kepzesre. Gondoljatok ram, amikor este otthon a meleg agyatokba befekszetek. En a satramban ejszakazom minden ejjel a hoban es a fagyban. Ne felejtsetek el Facebookon kovetni. Metaaaaal

20170105_124249

%d bloggers like this: