The bitter truth – A keserű igazság /COK/

I am truly in need of a break and so I feel absolutely ready to go home. It sounds weird, doesn’t it to be tired of such a lovely “extended tropical holiday” as someone once referred to it? I’ve done my best to portray as realistic a picture as I could to you about this trip without complaining much, but to be honest, if I wasn’t going to take a break now, I could easily have burnt out soon. Besides teaching me a lot, this trip has had its highs and its lows, and since I have a feeling that people looking at it from the outside have mainly only seen the highs, I will now briefly describe the lows. So here’s a thought: who was the last person you lived with? A partner you were in love with, your parents perhaps, or friends? Can you imagine living with your boss in such an enclosed space where for the most part you are each other’s only company 24/7? It’s like having a flatmate who not only do you live with, but also cook with, eat with, work with, shop with, hang out with etc. It can get pretty intense when it’s not someone you love. Now imagine it’s with people who most of the time you wouldn’t even choose to have as your friends. I’ve had 3 skippers who I have truly liked (you know who you are) and the rest of them I only got on well with because I was doing my best to. But it’s all been hugely worthwhile when I think of the friendships I’ve made and the experiences I’ve had in the past 2.5 years, so I’m still not complaining J Blogging has also been something that hasn’t been easy at all. Things we are so used to having when living in Europe and on land are not easy at all on the go. Boats don’t have 110 or 220 volts on them, which I’d need to run my computer. Therefore, just to use my laptop, I’ve had to pack it into my waterproof laptop bag, row ashore, ask someone to use their electricity, watch hundreds of youtube tutorials about video editing, video edit until my eyes water, go somewhere that has reasonably good internet, ask to use it, wait around for ages until pictures and videos upload, not mentioning having to buy a laptop that is good enough to video edit on, and taking all the photos and videos that I think would be interesting for the blog (i.e. not necessarily the same ones I would take for myself). It has been a huge effort but knowing that there have been others whom I’ve inspired and are now following their dreams, has made it all worthwhile and therefore I’ve been happy to do it. I mean to continue writing my blog while I train and prepare for AntarcTrip in Hungary, the UK as well as on various glaciers Norway (doing mini expeditions), so do stay tuned for exciting updates. After Antarctica, I plan to carry on sailing only this time heading East from the Mediterranean until I get to around about where I am now (Rarotonga) by which time I will have come full circle. Kind of like tree hugging the planet from either direction, being as I’ve come exactly half way by now. So thank you for following my blog, thank you for being patient with my blogging standard (….), and thank you for reciprocating my efforts. I will be uploading some supercool videos from home of American Samoa, Western Samoa, Niue and some more of Rarotonga, as well as photos, which I simply haven’t had the money to upload from here. I also have some amazing footage of on the most isolated island on our planet as well as the most special place I have been to during this trip, but because I feel it’s super good footage of a super special place I don’t just want to upload it to youtube, so I’ll keep you posted about what happens to that.

Eljött a szünet ideje, nem is kicsit, így hát abszolút készen állok arra, hogy hazamenjek. Furcsán hangzik, ugye, hogy belefáradtam ebbe az elhúzódott trópusi nyaralásba, pedig ez van. Igyekeztem mindig minél hitelesebben leírni a történéseket anélkül, hogy panaszkodnék, de ha őszinte vagyok, akkor, ha most nem tartanék egy kis szünetet, lehet, hogy kiégtem volna a matrózkodásba. Azon túl ugyanis, hogy rengeteget tanultam ezalatt a 2,5 év alatt, megvoltak az útnak a hullámvölgyei is. És mivel úgy érzem, hogy a kívülállók a blogom keresztül inkább pozitív fényben látják javarészt az egészet, így röviden lefestem a nehézségeket is, mert fontosnak érzem, hogy minél életszagúbb képet fessek nektek a hajóstoppolásról. Íme egy gondolat: kivel éltél utoljára együtt? Partnereddel, akit szerettél; családoddal; esetleg barátaiddal? Képzeld el azt a helyzetet, hogy a főnököd a lakótársad. Nem is akármilyen lakótársad, hanem olyan, akivel nagyon sokat vagy összezárva, nagyon kis helyen. Ez kicsit olyan, mintha olyan lakótársad lenne, akivel együtt is dolgoztok, együtt főztök, együtt esztek, együtt vásároltok stb. Eléggé terhessé tud ez válni, amikor olyan személyről van szó, akit nem szeretsz. Na most képzeld el azt, hogy nem csak, hogy nem szereted ezt a személyt, hanem gyakran olyan emberről van szó, akit haverodnak sem választanál. Három kapitányom volt összesen, akiket őszintén megkedveltem – a többivel csak azért jöttem ki jól, mert sok toleranciát volt módom gyakorolni az elmúlt időszakban. De természetesen iszonyatosan megérte, ha a hajóstoppos utam alatt szerzett barátságokra gondolok, meg a tapasztalatokra. A blogolás sem volt könnyű nekem egyáltalán, sőt elég nagy nehézségek jöttek szembe. Azok a dolgok, amiket Európában könnyű megszokni földlakóként, utazva máris új jelentést kapnak. Kezdve az árammal…. Hajókon nincs 220volt, amire szükségem van a laptopom használatához. Így hát, csupán azért, hogy a laptopomat bekapcsoljam be kell csomagolnom a gépet vízhatlan zsákba, és ki kell eveznem a partra; ott áramért kell valakinek kuncsorognom; sokszáz youtube oktatatóórát végig kell néznem a videószerkesztésről; szemkifolyásig kell videókat szerkesztenem órákon át; keresnem kell egy helyet viszonylag jó internettel; itt is kuncsorognom kell, hogy használhassam; majd órákig várnom kell, mire föltöltenek a képek vagy videók; arról nem is beszélve, hogy kellett is vennem egy olyan laptopot, ami bírja a videószerkesztést; illetve eleve készítenem kell egy csomó olyan fényképet és videót, amiket magamnak nem feltétlen készítenék. Ez mind elég sok munkát vett igénybe, de már csak a tudatért megérte, hogy sok embert sikerült hasonló dolgokra inspirálnom, így hát szívesen és örömmel csináltam mindig. A vitorlás utamat tervezem folytatni az antarktiszi expedícióm után, de az AntarcTripre való felkészülésemről is fogok tovább blogolni, vagy vlogolni 😀 úgyhogy érdemes lesz tovább követni a hajostop.com-ot. Magyarországon, Angliában és különböző norvég gleccsereken fogok felkészülni, úgyhogy tényleg izgalmas beszámolókra számítsatok.  Az Antarktisz után a Földközi-tengertől keletre tervezek majd vitorlázni, amíg vissza nem jutok kb. oda, ahol most vagyok (Rarotonga), így két irányból körülölelve a bolygót. Úgyhogy szeretném megköszönni, hogy követtétek a blogomat, a türelmeteket az ingadozó minőségért, és hogy viszonozzátok az erőfeszítéseimet. Nemsokára feltöltöm a Nyugat Szamoáról, az Amerikai Szamoáról és a Niueról készült videóimat, amik szerintem eléggé jók lettek, csak itt már olyannyira elfogytak a krajcárjaim, meg a kopejkáim, hogy nincs már pénzem internetet venni. A világ legelszigeteltebb szigetén is volt szerencsém járni, és lett onnan brutálisan jó videóanyagom, ámde ez megérzésem szerint túlságosan is különleges hely ahhoz, hogy csakúgy föltöltsem youtube-ra, úgyhogy majd értesítelek benneteket, hogy hol és mikor lesz látható.

dream BIG