Being a hermit in Hiva Oa – Remeteként Hiva Oában /PYF/

 

My becoming of a Polynesian hermit

While living back in Budapest, if my phone went off and the person on the other end asked me where I was, I used to instantly just say Polynesia. This time it would be true, but the island has run out of SIM cards, so I won’t be answering my phone. Ah well. Bill had some urgent financial problems he needed to sort out, and being as the internet on this island is beyond bad, he had to get to Tahiti as fast as he could. The rest of us wanted to take a little longer to get there and visit some of the islands on the way, as was originally planned, so Bill took off alone and the four of us stayed behind. Living as a hermit here is relatively easy – when it doesn’t rain at night. The island has plenty of fresh water, so showers and drinking is not a problem, it doesn’t get too cold at night either, baguettes are cheap, trees are heavily pregnant with fruit (and flowers), hitching car rides is ridiculously easy and there are thousands of stars to gaze at before falling asleep, so I have nothing to complain about. I have basically slept on a bedsheet in a small meadow for the past week. And this leads me to the locals here. I have never known people to be this helpful and kind – it’s almost like the concept of being unkind or unhelpful are missing here – expensive lost gadgets have been returned to tourists 3 times in the past week. The people otherwise all look quite similar with large facial features and big frames, and all have a huge amount of tattoos. And now for the great news: it looks like I have found another boat to join. I moved on board today, and we’ll head down to the hopefully spectacular Tuamotu atolls tomorrow. The owners are an Alaskan couple and they like having people on board, so there are now 4 crew members. It has a bit of a youth hostel feeling and is certainly going to be very different to most of the boats I’ve crewed on so far, in that I won’t be the single crew of a single hander this time. The skipper’s name is Dan and his girlfriend is Susan. Our next stop will be the Tuamotu atolls, which should be amazing for snorkelling.

Remetévé válásom rövid története

Amíg Budapesten éltem, ha valaki hívott telefonon és megkérdezte, hol vagyok, sablon válasz volt, hogy „Polinéziában, mondjad.” Na most ez igaz is. Vili bának a panamai indulásunk óta sürgős anyagi gondjai akadtak (nem törtem el semmit, esküszöm) így hát pár nappal a partotérésünk után Tahitiba kellett mennie a hajójával. Igen ám, de itt volt a legénysége, akik nagyon nem szerették volna kihagyni a környező szigeteket és egyből Tahitiba rohanni. Így történt az, hogy mink négyen itten maradtunk, hiszen ez volt az eredeti terv. Eképpen Vili bá egyedül ment tovább, de olyan nagyon egyikünk sem bánja, mivel egyrészt nagyon szép itt, könnyen találni másik hajót, és a Colombo nem éppen volt alkalmas a partközeli hajózáshoz. Így hát búcsút intettünk egymásnak anélkül, hogy lett volna másik hajó. Én azóta remeteként élek jóformán. Amikor nem esik az eső éjjel, akkor kint alszom a szabad csillagos ég alatt egy mezőn – egészen kellemes. Leterítek egy lepedőt és kész. De úgy néz ki, már találtam is másik hajót, így polinéz remeteségemet átmenetileg felfüggeszthetem. Ivóvíz van amúgy itt mindenhol bőven és ingyen, így zuhanyozni meg inni könnyű, pofonegyszerű az autóstopp, nagyon kedvesek a helyiek, úgyhogy nincs is szükségem nagyon semmire. Ami pedig Hiva Oát illeti hát nem is tudom hogy mondjam. Olyan szinten kedvesek az emberek, hogy én ilyenről nem is tudtam, hogy létezik. Mintha hiányozna innen egy az egyben a gonoszság, vagy hazugság, vagy becsapás fogalma. Mindenki kizárólag kedves és segítőkész. Már-már zavarba ejtően. Szerencsére nehezen jövök zavarba. Ezt ellensúlyozva az árak sajnos irtó drágák, úgyhogy baguetten, meg kínai tésztalevesen élek, de nem gond. Hihetetlen, hogy néhány termék mindenhová eljut a földön. Minden helyinek nagyon sok tetoválása van. A nőknek leginkább a nyakukon, karjukon és lábukon. A férfiaknak a felsőtestükön is van, illetve a nyakukon kevésbé. Az emberek nagyon szépek, és nagyon hasonlítanak egymásra (de szerintem sok mindenki hasonlít egymásra pl. DiCaprio, Beckham, Brad Pitt meg ilyenek). A sziget maga pedig mennyeien gyönyörű. Roskadnak a fák a gyümölcsöktől és a virágoktól. Nehéz leírni. Annak örülök, hogy a közép amerikai jaguár és krokodilföldről eljöttem – így kicsit nyugodtabb a túrázás, meg a szabadban alvás. Az új hajó nagyon nagy változás lesz számomra, merthogy teljesen más, mint az eddig megszokottak. Eddig leginkább egyedüli legénysége voltam kapitányoknak, így ketten voltunk a hajón. A jelenlegi hajó (Respite), egy alaszkai ötvenes párnak a hajója (Dan és Susan) és 4 legénységük van, de csak úgy poénból. Szükségük nincs rá, csak szeretik, ha élettel teli a hajójuk. Így hát a kabinomat egy angol lánnyal osztom meg, de van még rajtunk kívül egy dán lány és egy német. A következő szigetcsoportig pedig June is velünk tart.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s