Arrival to Galapagos – Megérkezés Galapagoszra /ECU/

2 extra crew joined us in the last minute (June /NOR/ and Matthieu /FRA/), 3 out of 3 sails torn, leak in water tank, pizza on board, thick fog, no wind, a shark escort on day 1, thunderstorm, strong sun, crossing the equator, and then arrival to Galapagos to witness the wildlife show: rays jumping clean out of the water left right and centre, sharks, seals, sea iguanas, crabs and birds by the hundreds. I’m not complaining.

Elkészítettem életem első úgynevezett podcast-ját, amolyan audió hajónapló az utunkról Panamából az egyenlítőn át egészen Galapagoszig. Avagy az elmúlt bő egy hetem. Remélem tetszik majd nektek.

This is in Hungarian only, but the video below is in English. Enjoy.

 

 

Kossuth- és Info rádiókban + cikk

http://inforadio.hu/lejatszo?f=aHR0cDovL2F1ZGlvLmluZm9yYWRpby5odS8wMDA1YS8wMDA1YWRiZGEubXAz&t=QSUyMFZpbCVDMyVBMWdzeiVDMyVBMW0lMjBtYWdhemluJTIwMjAxNi4lMjAlQzMlQTFwcmlsaXMlMjAyMi1pJTIwYWQlQzMlQTFzYSwlMjAxLiUyMHIlQzMlQTlzeg==

http://hangtar.radio.hu/share-1-20160414_172009#!#2016-04-14   itt katt a “Közelről” linkre, azon belül “Trendidők”, majd ott beletekerhettek, mert 17:20:15 percnél kezdődöm

illetve egy cikk is: http://kozepsuli.hu/hajostoppal-es-oceanjaroval-nagy-vizeken/

Lasts – Utolsók? /PAN/

Just some thoughts here on leaving Panama and knowing that I won’t be going anywhere “metropolitan” before the end of the year. Not that that’s a problem. Tonight I will have my last fresh hot water shower. From now on, showers will be off the boat, in the sea, as Colombo has no water maker. As far as I understand there aren’t many marinas in the South Pacific, so it won’t be so easy to get to shore. Here in Shelter Bay Marina, I just step off the boat and I am ashore. From tomorrow onwards, it will be back to dinghying etc. Which is also cool. I have asked a friend of mine to come and join Bill and me for the long sail between Galapagos and French Polynesia, so there will be three of us onboard. He will kindly bring me a kids’ inflatable dinghy, which I have asked to be of a non-seallike, and non-humanlike shape. This is because in my mind, I am entering the world of sharks by sailing to the South Pacific. So a star shaped dinghy would be great…. I must admit, I went to a McDonald’s too for the last time I guess in a while – I doubt there will be many in the places I am heading to. I also bought 20 pairs of sunglasses as alternative currency in French Polynesia, as I am told they work well. So I am hoping I can get my toothbrush charged or my laundry done occasionally in exchange for some sunglasses. But hey, I’m sure there will be plenty of rock clubs and no more Buffalo Soldier ;D    I’m copying the link here of when I went through the Panama Canal last time – it will be much the same tomorrow.

Néhány gondolat azokról a dolgokról, amiket most magam mögött hagyok – hiszen itt most lezárul egy nagy fejezete az utamnak. Az Atlantiról a Csendesre váltok. És a Csendesen állítólag másról szól a fáma. Azért rock klubok remélem lesznek Bora Borán….. Ma este zuhanyzom le utoljára meleg édesvízben, rendes zuhanyzóban. Innentől kezdve, csak a hajóról úszva fogok zuhanyozni, ami persze jó dolog, csak furcsák ezek az “utolsók.” Aztán nem lesz már olyan könnyű a partraszállás, mint itt volt. Itt csak leléptem a hajóról és már a mólón voltam, a kikötőben. Mostantól visszatér az evezős gumicsónak. Megkértem egy ismerősömet, hogy tartson Vili bával és velem Galapagosról Francia Polinéziáig, hogy legalább hárman legyünk és kevésbé legyen az út megterhelő. Ő lesz szíves hozni nekem egy ilyen gyerekeknek való felfújhatós csónakot. Kértem, hogy ne legyen fóka formájú, vagy ember formájú, ugyanis az én fejemben most cápalakta területre kerülök. Úgyhogy remélem talál ötszögletűt és így nem lesz félreértés köztem és cápák között. El kell ismernem, betértem utoljára egy mekibe is, mert szeretem, jó? Finom. Kész. Bár elképzelhető, hogy lesznek ilyenek erre-arra, tudomásom szerint nem valószínű. Vettem a héten 20db napszemüveget – darabját egy dollárért. Állítólag kiváló alternatív fizetőeszköz Francia Polinéziában. Remélem egy napszemüvegért majd föltölti nekem valaki a fogkefémet, vagy néha-néha kérhetek egy ruhamosást.    Bemásoltam alulra a múltkori Panama csatorna átkelésem linkjét – holnap sem lesz másmilyen 🙂

Boat to Galapagos and on – Hajó Galapagoszra és tova /PAN/

My time in Panama seems to be coming to an end. I must say, it hasn’t been my favourite (how dare spellcheck tell me I misspelled favourite?!) country but it may well be the country I have spent the most time in during this trip. It’s all been a bit of a sequence of coincidences – some good, others less so. Those who have been following my blog closely since November ’16 will know all the absurd, sometimes ridiculous, often surreal, occasionally frustrating stories that have lead to my strandedness and good fortune. But it seems, the road goes ever on. I have found a boat that I feel I will have a great time on, called Colombo. The boat is a Croatian make Elan, 45 foot long with an Australian skipper called Bill onboard. Bill is a retired drama teacher and theater director, has many laughing wrinkles, is an experienced sailor and has many good stories to tell. We will be transiting the Panama canal on Saturday and then plan to head straight for the Galapagos islands. I am told there are donkeys there too…. But don’t worry, I’ll be taking pictures and videos of other animals as well. If you don’t hear from me by 25th, Bill was a murderer….. And a few closing thoughts on Panama. Apart from a few daytrips to the capital, I have spent most of my time in the marina here, working hard on my next secret plan. (news on this soon) The marina is lovely but very remote, so there hasn’t been much else to do. I have had an amazingly fun time with Michael on the boat he is skippering: we’ve experimented with a lot of cooking, watched a ton of movies, went hiking (successfully dodged all the black panthers and crocodiles nearby) and of course, looked after the boat too. I think the photos and videos I have uploaded of Panama in the past weeks speak for themselves. I did go to a decent metal bar though, so I can’t complain, and I also met a bunch of really really lovely Panamanians, but for the most part, I found Panama errrr not too nice. People speak literally no English (which in a way is good, because I got to learn some Spanish) but they don’t even try understanding you (not even when you try body language), and they don’t smile at all! They are incredibly unhelpful, very often rude and terribly resistant to understand beginners’ Spanish or give directions. But to finish on a more positive note, I must admit it was nice being in a metropolitan town, as I can’t remember the last time I was in one, and I don’t know when I’ll be near one again. When we leave the Galapagos, we’ll be heading for French Polynesia (and crossing the international date line!), then the Cook islands, Samoa, Tonga, Fiji and Australia. As far as I understand most of these islands are very remote and tiny. It may just be Bill and me doing the whole trip, but one extra person might be joining us for the big leg between Galapagos and the Marquesas, which should take about a month. Stay tuned.

 

Panamai tartózkodásom a végéhez látszik érni. Találtam hajót, amivel ha minden jól megy, akkor Ausztráliáig megyek. A következő megálló a Galapagos, és én ekkor kelek át életemben először az egyenlítőn. Elég sok időt lehúztam itt Panamában, annak ellenére, hogy nem lett a kedvenc országom. Sőt. Azok, akik követték a blogomat tavaly november óta ismerik a kissé hányattatott ámde meglehetősen pompás sorsomat. Volt itt minden: földönfutóság, óriási szerencse, visszautasítás, cipőlerohadás, fényűzés és még sorolhatnám. Viszont tény, hogy olyan hajón, amivel mentünk is volna valahová, Nancyék katamaránja óta nem voltam. Így hát jó lesz újra elindulni. Na és akkor egy kicsit az új hajóról: Colombonak hívják, kb. 15 méter hosszú, horvát Elan gyártmány. A kapitány Vili bá, tazmán, vagy 30 éve vitorlázik, amúgy nyugdíjazott drámapedagógus és színházi rendező. És szombaton indulni akar. Átkelünk a Panama csatornán, majd Galapagos felé vesszük az irányt. Állítólag délnyugatnak van. Nagyon szigorúak ott az előírások, úgyhogy alaposan fel kell készítenünk Colombót. Vili bával úgy érzem jól ki fogunk jönni egymással, de möglássuk…. Ha 25-ig nem hallotok felőlem, akkor vsz sorozatgyilkos lehetett Vili bá. Állítólag vannak szamarak a Galapagoson, úgyhogy rossz nem lehet ott…… de azért majd más állatokról is készítek fényképet meg videót, ígérem. És akkor néhány zárógondolat Panamáról: nem egy király hely. Egyáltalán nem szerettem meg. A kikötő itt nagyon kellemes, de elszigetelt, úgyhogy nem lehet túl sok mindent csinálni, így hát tudtam is sokat haladni a következő titkos tervemmel (nemsokára többet lehet majd erről tudni). A Panamáról korábban posztolt képeim és videóim szerintem magukért beszélnek. Talán az emberekről még annyit, hogy szinte semennyire nem beszélnek angolul. És a segítőkészségük is erősen mínuszos. Nagyon nehezen hagyja el mosoly a szájukat és olyan na…. Viszont így legalább megtanulhattam egy kicsit spanyolul, ami jó. És megismerkedtem néhány nagyon kedves panamaival, akikkel voltam metál buliban is. Ki tudja mikor leszek legközelebb rock zene környékén egyáltalán. Nem hiszem, hogy túl nagy rokkerek lennének ezek a tongaiak. Michaellel nagyon jól kijöttünk, akinek a hajóján voltam az elmúlt másfél hónapban: rengeteget főztünk közösen, sok-sok filmet néztünk (még David Lynchtől a Radírfejet is…..), túráztunk (a közeli fekete párduokat és krokodilokat szerencsére elkerülve) és persze a hajót is szépítgettük. Úgyhogy most az úti cél először a Galapagos, aztán ott lehet, hogy becsatlakozik hozzánk még egy legénység, hogy mégse csak ketten legyünk a nagyútra (kb. 1 hónap), majd Francia Polinéziáig átkelünk a nemzetközi dátumvonalon, Cook, Samoa, Tonga, Fiji és végül Ausztrália. De hát ugye ember tervez…..