Bob Marley’s grave – Bob Marley sírja /JAM/

We arrived to Jamaica after a 70 hour passage. I took the whole day yesterday to hitchhike around as much of the island as I could. Hitchhiking was surprisingly easy and quite a humbling experience too. Not only was I given a ride by people, but almost all of them offered to give me money for my bus fare home, when I told them I planned to hitchhike all the way back to Port Antonio, where Spellbound is anchored. People went out of their way to help me, and I remain forever thankful to them (Marsha, Clyde, Sugar, Sabrina, Noah, Tyson and the list goes on). Marsha and Clyde even paid a taxi driver to get me to Bob Marley’s grave. On the way back, the taxi driver ended up paying for my taxi fare onwards in another taxi from where he dropped me off, as it was already dark and he was worried for my safety. On my return trip I took a “bus” that was really a car, and for the first time in my life, I shared the passenger seat with another person. The driver could hardly change gears with my leg wedging the gar stick, and it was uncomfortable but fun all the same. This “bus” driver occasionally drove at 130km/hr which was slightly unnerving. Bob Marley was born, grew up and is buried in a place called Nine Mile which is a tiny village at the end of a road high up in the mountains. It is quite breathtaking. The road leading there though is covered in potholes. Jamaican bread is amazing, if you get a chance to taste hard dough bread, grab it! One of the people who gave me a ride and had lived in America for some time said to me “America is not free, there are too many rules there. I can’t just walk home after work and have a beer on my way and then have a pee on the street. The police come and put you into jail for that.”

Megérkeztünk Jamaikába egy 70 órás út után. Ja, hogy a Word szerint c-vel írjuk Jamaikát? Szerintem nem. Tegnap körbestoppoltam a szigetet. Megdöbbentő volt, hogy nemhogy hamar fölvettek mindig, de még pénzt is próbáltak nekem tuszmákolni az emberek a vissza útra, hogy busszal jöjjek sötétedés után. Volt, aki a hátam mögött pénzt adott egy taxisnak, hogy elvigyen Bob Marley sírjához. Visszaérve pedig ez a taxis fizetett be egy másik taxisnál egy útra, egy nagyobb városig, ahonnan kapok buszt. A saját pénzéből. Vagy nagyon megszeretett tegnap mindenki, vagy tényleg veszélyes Jamaika sötétedés után, vagy iszonyatosan vendégszeretőek. Mondjuk az egyik taxis rumozgatott vezetés közben, ami kicsit megijesztett. Egy buszút alatt (ami igazából személyautón történik) az anyósülést volt szerencsém megosztani egy idegennel kétszer is. Ennek köszönhetően alig bírt váltani a vezető, de megoldottuk. Négyen már ültek hátul, úgyhogy oda nem fértem. Néha pedig 130 km/órával ment a sofőr, aminek szintén nem örültem…. Jamaika gyönyörű és az az aprócska kis falu, ahol Bob Marley született és nőtt föl, illetve van eltemetve, festői. Magasan van a hegyekben, nagyon kevesen élnek arrafelé és nagyon nyugodt minden. Az út, ami odavezet pedig egy nagy kátyú. A jamaikai kenyér iszonyatosan finom, ha van lehetőségetek megkóstolni, ne hagyjátok ki. Az egyik ember, aki fölvett mesélte, hogy élt Amerikában, de nem tetszett neki. Így fogalmazott „Arrafelé túl sok a szabály, az emberek nem szabadok. Hazafelé a munkából az utcán sétálva, nem ihatok meg egy sört, majd pisilhetek, mert jön a rendőr és elvisz börtönbe.”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s