Shipwrecks and plane wrecks in Aruba – Hajóroncsok és repülőgép roncsok Arubában /ABW/

We are leaving for Jamaica in a few hours’ time and are therefore done with all 3 of the ABC islands (Aruba, Bonaire, Curacao). It would be unfair to say there isn’t much I can write about them. Two out of the three have donkey sanctuaries, which is a huge plus for me. The islands all have national parks, but these are more like flat deserts with plenty of cacti. I don’t think any of them have rivers or streams. Salt ponds, yes, but that’s it. The ABC’s have been my first place in the Caribbean outside what I’ve been used to in the Eastern Caribbean since January of this year: laidback people, reggae, rainforests etc. Here people are more Hispanic, louder and seemingly more hot-headed. The language they speak is called Papiamento, which is a mixture of Dutch, Spanish and English. Locals don’t speak much English and my Spanish isn’t too good. The diving has been good in the ABC’s though but I never saw a single lobster. They are big in Aruba on aloe vera production and you see the plants everywhere you go. Also, Aruba is a cruise ship haven and is has fully adjusted to cruise ship tourists’ needs – i.e. not my kind of place. 3 friends of Nancy+Jim’s came to visit (Shelby and Dave left already, David’s coming with us to Jamaica) and I made them pancakes one morning. These people are used to American pancakes whereas I made crepes. I smiled when I saw them piling 3 at a time on their plates to make them seem thick. Jamaica is 500 nautical miles away and we hope to be there by Saturday. OK, that’s all I wanted to say. Oh and clocks don’t change here.

Azzal kezdeném, hogy mi az, ami az ABC (Aruba, Bonaire, Curacao) szigeteken nincs: hegy, zöld, folyó, tó, homár, reggae. Ennek ellenére el lehet itt lenni. Talán Aruba tetszett a legkevésbé, de itt jó kis víz alatti roncsok vannak, meg szép korallok. Van viszont ezeken a szigeteken szamár park, aloe vera gyártás, és egyéb kaktuszok. No meg nutella. Azt már rég akartam szerezni. Pár óra múlva indulunk Jamaikába. Ez 500 tengeri mérföld lesz és reményeink szerint szombatig meg is érkezünk. Meglátogatott minket a hajón Nancy és Jim néhány barátja, akik közül ketten már haza is repültek, mert csak a hétvégére jöttek, és egy, aki velünk tart Jamaikába, és onnan repül majd haza. Sütöttem nekik palacsintát egyik reggel, de amerikaiak lévén hármasával pakolták őket egymás tetejére és úgy öntötték le ezzel az édes sziruppal, mert úgy vastagabbnak tűnt nekik. Az ABC szigetek volt az első állomásom a Kelet-Karib térség óta és azért nagyon más itt minden. A helyiek inkább hispániaiak, nem nagyon beszélnek angolul, elég forrófejűek és nem túl lazák. Itt a papiamento nyelvet beszélik, ami a hollandnak, a spanyolnak és az angolnak egy keveréke. Aruba maga egy óceánjáró túristaparadicsom. Teljesen úgy van kialakítva, hogy megfeleljen az ilyen utazási formát választók igényeinek. Nekem emiatt nem túlságosan tetszik. Sőt. Na, kábé ennyi.

Curacao daytrip – Curacao túra /CUW/

Thanks to everyone who sent a donation, much appreciated!

Köszönöm az adományokat, nagyon sokat segített!

Storage space used up here – Betelt az itteni tárhelyem

Hate doing this, but wordpress won’t allow me to upload any more photos or videos. I’m told I’ve used up all my space, which means I need to go premium for 99 USD a year. If anyone feels particularly charitable, I would hugely appreciate being helped out, as this is beyond my means at the moment. Just click on the ‘Donate’ button on the left of my page. Thank you.

Nem szeretek kérni, de most mégis rákényszerülök. Kiderült, hogy betelt a wordpress által adott ingyenes tárhelyem, és fizetnem kell azért évi 99 dollárt, hogy prémium felhasználójuk lehessek. Enélkül nem enged új képeket és videókat kitenni. Mivel ez jelenleg fölülmúlja az anyagi helyzetemet, ezért kérlek, ha adakozó kedvedben vagy, kattints a ‘Donate’ gombra a blogom bal fölső részében. Köszönöm szépen.

Bonaire /BES/

I will let the photos speak for themselves.

Beszéljenek a képek magukért.

Escaping a piracy attack – Kalóztámadás megúszása

So I joined Spellbound. I’ve never sailed a catamaran before and within 10 minutes of getting onboard, Jim put me in charge of setting the sails – which I did. Nancy and Jim, a lovely American couple own the boat and are very happy (so far haha) to have me onboard. They were seeking crew because the passages between the ABC islands (Aruba, Bonaire, Curacao), Jamaica, the Caymans and Belize are all long, multiple day legs. Our deal is that they will leave the boat docked in Belize and fly straight back to America. I will stay onboard for an extra month while trying to find my next boat. As Belize wasn’t on my travel itinerary and isn’t really enroute to Panama, Nancy and Jim offered to pay for an airfare for me to fly wherever I could get a ride to Panama from, at the end of the month. I would ideally like to spend some time with the boat and the people I will be crossing the pond with, and don’t just want to join them in Panama. A Pacific crossing is quite an undertaking and I would like to make the right decision and find the right boat for me. The passage from Grenada to Bonaire was pleasant despite all of us being a little edgy about a possible pirate attack. It is advised that boats do not go straight from Grenada to the ABC islands, and head north to leave plenty of distance off the coast of Venezuela. There is too much unrest in Venezuela at the moment and attacks of boats are frequent. So we did all we could: we turned off our AIS (an instrument telling other boats (and the internet) where we are), the radar, the navigation lights, and sailed completely under cover. Which meant that watches had to be taken seriously. We also let out two very long ropes from behind us (tied onto the boat) so any approaching vessel would have it caught around their propeller which would buy us time to prepare for defence. During one of Jim’s watches both our depth sounders told us for a perdiod of 4 minutes that there was something about 25 feet under the boat. Given, that it lasted 4 minutes, it can’t have been rubbish, so we concluded it must have been a whale or a submarine. Two Venezuelan vessels came very close to us, but gave us no grief, so that was a relief. We caught a huge number of fish. On the first day, Nancy logged the time of each catch and there was a whole afternoon where we landed a fish every 35 minutes. We only ended up keeping the big ones, which were all mahi mahis. We ate them raw for lunch and grilled them on the BBQ for supper. As for sailing a catamaran, there goes a saying: once you sail a cat you’ll never want to sail anything else. This does not go for me. They are fast, no doubt, but the two hulls and the bridge being pounded on by the waves just makes it feel like it is being raped by the sea – kind of like sailing the wind against the sea. Whereas on a monohull, yes you heel over, and if you haven’t stowed away carefully then things will fly around inside, but it just feels to me, like a more graceful dance with the wind and the waves, not against them – more harmony, less aggression. To demonstrate this I took a video of the bridge as we sailed, listen out for the noise, it’s like a thunderstorm and an earthquake happening at the same time. Anyway, we are now in Bonaire and I will let you know how I like it when I’ve found out more about it.

Megérkeztünk Bonairre biztonságban. Tíz percre rá, hogy átcuccoltam már megkért Jim, az új kapitányom, hogy állítsam be én a vitorlákat. Ez szerencsére sikerült is egészen könnyen, bár még szokom az amerikai kifejezéseket a hajós dolgokra. Amerikában például sheet az a vitorla, míg angolul az egyik kötél neve – de értjük már egymást lassacskán. Nancy és Jim, egy középkorú újdonsült amerikai pár a hajó tulajdonosai. Én egy párnak mindig nagyon örülök, főleg, ha friss párról van szó, mert el vannak egymással, nem vitatkoznak és jó a hangulat a hajón (vagy legalábbis nem tőlem várják a jó hangulatot). Az út 3 napos volt és négy órás őrségben váltottuk egymást. Erősen ellenjavallott Grenadából egyenesen az ABC-szigetekre (Aruba, Bonaire, Curacao: mind holland) vitorlázni, mert túl közel van Venezuela partjaihoz és sok a kalóztámadás. Ezért hát egy nagy északi kerülővel jöttünk három napig folyamatosan. Azért, hogy minél láthatatlanabbak legyünk, kikapcsoltunk minden olyan műszert, ami jelzi a közelben lévő hajóknak a pozíciónkat. Éjjel még navigációs lámpát se kapcsoltunk föl. (Nem az origonak írok, úgyhogy nem kell a föl helyett felt írnom.) A hajó hátuljáról pedig vonszoltunk két nagyon hosszú kötelet, hogy ha meg is közelítene bennünket egy hajó, a propellerjébe akadjon a kötél és nyerjünk valamennyi időt a fölkészülésre. A többi infó nem publikus, sejthetitek, hogy miért. A lényeg, hogy aki éppen végezte a négy órás őrségét az ezerrel figyelt és pásztázta a szemével a horizontot. Volt Jim őrsége alatt egy olyan 4 perces időintervallum (….) amikor mindkét mélységmérőnk egyszercsak 5000 méter helyett 12 métert mutatott. Arra jutottunk, hogy ez nem lehetett szemét, mivel 4 percig folyamatosan alattunk volt, így vagy egy bálna lehetett, vagy egy tengeralattjáró. Ezen kívül megközelített bennünket két venezuelai hajó is, de szerencsére nem akartak tőlünk semmit. Az amerikai zászlót természetesen az út erejéig levettük – nem túl népszerű ebben a térségben. Nancynek és Jimnek amúgy azért kell matróz, mert az összes vitorlás út hosszú lesz (ABC-szigetek és Jamaika között, Jamaika és a Kajmán-szigetek között, illetve Belizeig) és jól jön nekik az extra őrség. Mivel az ő végállomásuk Belize lesz és ők haza is repülnek onnan, ahogy megérkezünk, így abban maradtunk, hogy én egy extra hónapig a hajón maradok és keresem a következő hajómat. Ha viszont nem találok semmit, akkor vesznek nekem egy repülőjegyet oda, ahova kérem, vagyis ahonnan találok hajót. Nem tudom, hogy Belizeből milyen a hajóforgalom Panamáig, és a tervezett útvonalamról kívül is esik, így hát elfogadtam az ajánlatukat. A Grenadáról ide vezető úton rengeteg halat fogtunk. Ők esküdnek rá, hogy én hoztam nekik a pecaszerencsét, mert eddig nem fogtak semmit, én pedig örülök, hogy örülnek. Az első nap délutánján Nancy szerint 35 percenként fogtunk halat. Végül csak a nagy mahi mahikat tartottuk meg. A kisebbeket visszadobáltuk a vízbe. Így hát ebédre rendszerint nyers halat ettünk, vacsorára pedig a hajó hátuljára fölszerelt grillen meg is sütöttük az aznapi kapást. Elég hangulatos cucc. Spellbound az első katamarán, amin életemben vitorláztam, úgyhogy még szokom. Azt mondják, ha az ember egyszer áttér katamaránokra, sose akar majd máson vitorlázni. Hát én szerintem ez alól kivétel leszek. Gyorsnak, gyors, semmi kétség, viszont mivel két hajóteste van és egy azokat összekötő híd, ezért olyan az egész út, mintha mennydörgés lenne és földrengés egyszerre. Nagyon hangos, nincs meg az a csönd érzet, ami egy egytestű hajón megvan. Olyan érzés, mintha a tenger megerőszakolná a hajót, vagy mi erőszakolnánk meg őt, miközben a szél röpít. Az egytestűeken ezzel szemben olyan érzés a vitorlázás, mint egy gyönyörű balett, hullámmal és széllel összhangban, agresszivitás nélkül. De azért jó ez a hajó – még mosógép (és szárító!) is van rajta. Úgyhogy egy darabig nem kell húgyban mosnom a ruháimat. No meg a vízkészítő.

sailing along Venezuela now – vitorlazas venezuela menten most

I jumped ship an hour ago and we are already on our way to Bonaire. Trying to leave 100 miles between us and the coastline of the venezuela to avoid piracy. Should arrive in 3 days at the most. Over and out.

Egy oraja cuccoltam at az uj hajora es mar uton is vagyunk Bonaire fele. Igyekszunk 100 merfoldet hagyni venezuelatol hogy ne essunk kaloztamadas aldozataul. Amcsi zaszlot levettuk. 3 nap mulva kene megerkeznunk legkesobb.