A trip home through Hell – Egy pokoli hazaút LIAT Airline

So Liat. I don’t actually know what it stands for but as far as I have read online in numerous angry reviews its Luggage In Another Destination. Unfortunately I only read up on reviews of them after I had booked my ticket and after I had been screwed over by them. Badly. I will now go ahead and type out what happened. In doing so I will try to be as objective as I possibly can – I’ve just about had enough time since it happened, to be able to do this.

My travel itinerary was as follows: from Carriacou I was going to take a ferry to Grenada. Then a LIAT plane from Grenada to Martinique via Barbados. Then AirFrance from Martinique to Paris. Then AirFrance again from Paris to Budapest. Now, since I put a thousand euro limit on my credit card, the two AirFrance tickets couldn’t be paid for on the same day, therefore I had the Martinique-Paris trip on a different booking to the Paris-Budapest trip. To make each connection I had given myself plenty of time.

And so here goes the story. I take the ferry as scheduled from Carriacou to Grenada. There is only on ferry a day. I arrived in the late afternoon, well in time to catch my plane leaving the following morning at 6am. I take a bus to the airport and spend the night trying to sleep on a bench there (also to save money but also to make sure I wouldn’t miss my 4am checkin). The night was uncomfortable and I was bitten all over my legs by some bugs but I didn’t really care. I check in. No delays. Good. I go through the security check and sit by the boarding gate. Soon the passengers are informed there is a delay of two hours. I don’t really care much as I know I will still have more than enough time to change at Martinique. There are other passengers who are less happy as they will be missing their appointments at the Barbados British or American embassy for visa interviews or whatever they are called. They complain saying they have had to pay a lot of money for the visa application, then the flight, and now they cannot make it to the embassy, meaning they won’t be able to go on the holiday they wanted to book without a visa. We are all given a breakfast coupon and I eat a rather disgusting scrabbled egg. I’m getting chilly, the aircon is too strong for my liking. Soon the LIAT woman comes to tell us all that the delay is in fact 24 hours. What?! Impossible. I’ll miss all of my connecting flights. This has never happened before. What do I do. I tell the woman that Martinique is not my final destination and that I need to get there today, before tonight. I ask her to put me onto another flight, even if it’s not a LIAT one. She tells me she’ll see what she can do and then disappears for a couple of hours while everyone is “kept quiet” with their scrambled eggs. She comes back saying there are no more flights to Martinique from Grenada today, so they can take me and some other passengers also with a connecting flight through Barbados, to Martinique. I think to myself, well, that’s not helping because I will still miss my flight, but at least I will be closer to Martinique – not that that makes much of a difference. In the meantime this woman asks me to translate for some French people, who surprise surprise speak no English at all (despite being world travellers). The French are dumbfounded and shout at the woman telling her they made a contract when they booked the tickets: their part was payment, which they made, LIAT’s part was transport on the agreed time and date, which they didn’t. I tell them it’s no good talking about contracts in this part of the world, it means very little. In the meantime there is an English passenger who wants to get to Martinique to have urgent surgery done on his back and is in a wheelchair and in considerable pain. So to sum things up so far: I am stuck in a freezing cold terminal with itchy legs, missing my connection to travel on, with people losing their embassy appointments, their surgery dates, and the non- English speakers shouting about contracts and law.

The woman comes back a little later telling us that for those travelling on with AirFrance she has arranged for a later connection to Paris. Very well, I say, but Paris is not my final destination, please do something about my flight to Budapest too. I can handle missing out on one day at home if that is all this will cost me. She tells me I will have to make a complaint at the Martinique AirFrance and LIAT offices as there is nothing more she can do at her end. She gives me a piece of paper that says I will be missing my connecting flight through no fault of my own. She puts us all on a plane going to Barbados. We get on.

The next thing I know is that we have landed in St Lucia. No problem, I am told, we’re only picking up and dropping off some passengers. We can stay on the plane while this takes place. We take off again. Then we land in St Vincent and are told we need to get off the aircraft and identify ourselves inside the terminal. Here I must admit (yes, as a psychologist) that I lose it and stand up and shout at the person nearest at hand, who is a LIAT flight attendant. I calm down and go into the terminal with the French people. The terminal is busy and I have no idea what “identify yourself” means or who I am to seek. We are hurried through the security check and sent to someone. I tell him I’m here to identify myself, as told on the aircraft and that the plane is waiting for us to get back on as we are enroute to Barbados. He asks for our boarding passes, which obviously are not for this plane, but for the original one we missed. He disappears with them. A few minutes later I see our plane taking off! With my suitcase on it. I demand to speak to a LIAT representative. One comes along. I explain the situation, then he too disappears for a while and makes phone calls. He comes back saying we can take the next LIAT flight to Barbados and will hopefully find our luggage there.

We get on the next plane to Barbados and actually land there. We go into the terminal and eventually find our suitcases in a corner without anything missing from their contents. We go looking for a LIAT office and find someone. She tells us we will have to spend the night at a hotel at their cost and catch our flight to Martinique in the morning. She hurries us into a van and we are driven to a hotel. The hotel, I must say, was nice. Food was included. The following morning the same van takes up to the airport for our flight to Martinique. This goes fine and we land with our suitcases in Martinique with time to spend until connecting flights. The Englishman gets wheeled off to the hospital. Martinique is where I was told to speak to the LIAT and AirFrance offices to arrange for a later flight from Paris to Budapest. I go to the LIAT office and I spend hours there with two women looking for cheap flights from Paris to Budapest. Eventually we find one but it’s difficult and expensive as it’s the French long weekend (Bastille on 14th July) and flights are booked full. It’s now about half an hour before I am due to check in for my flight to Paris. Good, we found something in time. Then the woman turns to me and says: OK, now here is where you need to put in your credit card info. Excuse me?? Are you expecting me to pay for it?? There is no way in this world that I will pay for something that’s your mistake. I wouldn’t if I had the money, but since I don’t, you pay. They tell me I need to pay for it now and then I can e-mail LIAT customer service and ask them for a refund. Now, then sun may have bleached my hair a little since I started this trip 14 months ago, but I’m not stupid. I know I will never see that money again. I run to the Burger King to go online and read some reviews, which shock me. I’m not paying for it, out of question. I know perfectly well that once I get on this plane to Paris there will be no more LIAT offices for me to complain to. I make a dash to the AirFrance office. They tell me they cannot put me on a later flight as a: they are all fully booked and b: it’s not AirFrance’s fault that LIAT were late. Well, neither is it mine, so who do I turn to? No one. I need to check in for this flight to Paris now or else I’ll miss this too, only this time it’ll be my fault.

I land in Paris. My cousin helps me over the phone as by now my laptop isn’t working and airport wifi is awful so there isn’t much I can do to find a way out of Paris. It seems like the only flight left with available seats on it is a ridiculous 300 euro flight with Turkish Airlines via Istanbul. I would have to spend the night at the Istanbul airport. I refuse. I simply do. 300 euros for an intra-europe flight is ridiculous anyway. I’ve come so far already, I’ll just walk it or hitch it. I go into the AirFrance office for one last try and to get them to give me a piece cardboard and a marker. I get more bad news: since I didn’t show up for me flight to Budapest, which was a return flight, I am not entitled to my return flight in August. Apparently it’s standard policy. So not only am I now having to hitchhike to Budapest, I will also have to buy a new airfare back to Paris. I fight my tears and try to seem vicious telling the person this is absolutely ridiculous. I am put on the phone to someone in a higher position within AirFrance. They tell me that if my flight from Martinique to Budapest had been all one booking, then LIAT would have had to make sure I get to Budapest, but since it’s a different booking and made on a different day, LIAT are not responsible for me beyond Paris. I tell the man my name is the same, the credit card I used was the same, the date of the flights were the same, the hell does it matter that the booking reference number is different? He tells me there’s nothing he can do and that I can try complaining to Civil Aviation Authority (CAA). That’s no use to me now, is it? The man also tells me that if it had been a flight with an EU origin, LIAT would have had to pay me eur400, but since the original flight left from Grenada which is independent, LIAT are not eligible for paying me anything as compensation.

I think this is all ridiculous and I try guilt tripping the person asking for directions to a good petrol station nearby or round about for hitching a ride to Budapest. My phone rings. It’s my cousin who lives in Paris and I kept her updated about this misery of mine. She tells me she had looked at trains and coaches and they were all beyond my budget and were fully booked anyway. It seems all Parisians are out for their long weekend. She tells me she found a blablacar. eur96. That’s better. Still expensive in my book, but better.

And that was how I got home. I have been in touch with LIAT as well as CAA. The latter were quick to get back and our e-mailing is still ongoing. The former – as expected – took ages to reply and only write to say they are looking into it.

I am now back in the Caribbean and wish LIAT the very worst from the very bottom of my heart. I hope you will forgive me any typos or spelling mistakes above – I cannot bring myself to reread it as this was all so frustrating.

Nos, eddig tartott, mire rá tudtam magam venni ennek a repülőutam mizériának a megírására. LIAT-nak hívják a légitársaságot. Ez egy karib cég és állami kézben van. Éppen emiatt nem okoz nekik különösebb gondot az, hogy veszteségesek minden évben, illetve hogy nem versenyképesek, mivel nincs nagyon kivel versenyezniük. Ott kezdődött a dolog, hogy volt egy kompjegyem Carriacou szigetéről Grenada szigetére; egy LIAT repülőjegyem Grenadából Martiniquera Barbadoszon keresztül; egy AirFrance repjegyem Martiniquetól Párizsba; és egy külön AirFrance jegyem Párizsból Budapestre. Ezek a kompot leszámítva mind oda-vissza jegyek voltak. A bankkártyámon volt egy ezer eurós limit, aminek köszönhetően egy nap csak két repjegyet tudtam kifizetni, így a Párizs-Budapest AirFrance jegyemet csak másnap tudtam megvenni, egy másik foglalási kóddal, mert az addigi jegyek elérték az ezrest. Minden átszálláshoz bőven adtam magamnak időt, általában fél napokat, hogy tutira ne legyen gond.

Így történt aztán, hogy egy szép szerdai napon elindultam hazafelé. A komppal minden rendben is volt. Napi egy komp jár csak, az késő délutánra ér csak Grenadára. Az első repülőm (LIAT) másnap reggel 6-kor indult, amihez 4-kor kezdődött a bejelentkezés, így pénzt és időt spórolva a reptéren aludtam egy nem túl kényelmes padon. Illetve ugye lekésni sem akartam a reggeli járatot és az itteni taxisok nem a legmegbíhatóbbak, nem akartam volna a hajnali indulás előtt problémát. Az éjszakám nem telt túl jól. Többször aludtam már padon itt-ott a világban, ez tényleg lehetett volna kényelmesebb: összecsípkedték a lábaimat valamiféle rovarok, úgyhogy reggelre úgy néztem ki, mint egy leprás, de sebaj. Leadtam a bőröndömet, átmentem a biztonsági kapun és vártam, hogy a repülőre szállhassak sokadmagammal.

Az utastársaim között többen voltak, akiknek időpontjuk volt a barbadoszi angol vagy amerikai nagykövetségeken, hogy vízumot kapjanak, amihez a regisztráció már eleve nem kis summa. Volt ezen kívül egy idős angol házaspár, ahol a férfinek valami balesete lehetett és sürgősen műteni kellett a hátát, amihez Martiniqueon kértek a kórházban időpontot, mint legközelebb lévő viszonylag jó orvosi ellátással rendelkező sziget. Volt még egy francia pár is, akik bár világutazók, egy szót sem beszéltek angolul és nekik fordítottam később a légitársaság kérésére.

Nemsokára jött is a bejelentés a hangosbemondóban, hogy késik a gép, előreláthatólag két órát, technikai okok stb. Engem ez nem nagyon érdekelt, mert tudtam, hogy így is marad időm bőven az átszállásra. A nagykövetségesek már lázongtak viszont. A terminálban nagyon hidegre volt állítva a légkondi, így eléggé fáztam. Kaptunk reggeli kupont, amit beváltottam és életem legrosszabb rántottáját meg is kaptam (jó, úgyis utálom a rátottát, de nem volt más és tényleg borzalmas volt rántottán belül is). A lábam is viszketett ugyebár. Jó hangulatban nem kifejezetten voltam, de akkor még nem tudtam, hogy ez csak egyre romlani fog. Nem telt bele egy óra, mire bejelentették, hogy a késés 24 óra lesz. Várjál. Mi van?! Ilyet lehet? Így lekésem a csatlakozásomat. Milyen jogaim is vannak nekem itt ebben a helyzetben? Nem tudom. Mondtam nekik, hogy találjanak nekem egy gépet, még ha más légitársaság is, amire rátesznek, mert nekem bizony a csatlakozásomat el kell érnem. Azt mondták, hogy félútig el tudnak vinni még ma, azaz Barbadoszig. Gondoltam magamban, hogy azzal mi a fenére megyek (akik ismernek, tudják, hogy itt a fene szó mást takar). Hiszen tök mindegy, hogy Barbadoszról késem le a martiniquei gépemet, vagy Grenadáról. De hát elfogadták legtöbben, gondolván, hogy annyival is közelebb leszünk…. így én is elfogadtam. Fölszálltunk tehát egy random LIAT gépre, ami elvileg Barbadoszra repült. 20 perc múlva leszállunk St Lucián. Mondták nekünk, hogy nyugi, nyugi, maradjunk a gépen, csak fölveszünk még néhány utast, meg leteszünk párat. Oké. Ismét fölszállunk. Még egy 20 perc eltelik és leszállunk St Vincenten. Na, itt mit szedünk még föl vajon? Légi utaskísérőnk azt mondja, hogy menjünk le a terminálba magunkat beazonosítani. Itt nálam elszakadt a cérna és mindenki előtt nekiálltam ordibálni szegénnyel – ő volt kéznél….. Leszállunk, közben fordítok a franciáknak. A terminálban keresünk valakit, akinek igazolhatjuk magunkat. Ők nem tudják miről beszélünk, megkérnek, hogy menjünk át a biztonsági ellenőrzésen (kétszer is) majd közlik velünk, hogy a beszálló kártyánk nem erre a gépre vonatkozik – itt kimutat az ablakon a gépünkre, ami ekkor a szemünk láttán felszáll. Nélkülünk. A bőröndjeinkkel együtt. Nagyon jó. Mire végre megértette valaki, hogy az eredeti gép késett, ezt helyette kaptuk és a bőröndjeink után szeretnénk menni Barbadoszra, eltelt még néhány óra. Közben megint át kellett mennünk párszor a biztonsági cuccon. A kezünkbe nyomtak egy ilyen bevándorlási és vízum kérelmi papírt, amit megint csak ugye nem kértünk. A franciák olyan szinten nem tudtak angolul a világutazó státuszuk ellenére, hogy a születési dátumhoz az aznapi dátumot írták be és, mint a gyereknek úgy kellett nekik mutatnom, hogy mit hova írjanak. Ők is rendesen ki voltak készülve eddig és nekiálltak verni az asztalt és panaszkodni (az én fordításomban ugyebár) hogy mi utasok kötöttünk egy szerződést a LIAT-tal, hogy mi kifizetjük a jegyünket, ők pedig az adott dátumon elszállítanak ából bébe. Mondtam is neki, hogy itt hiába kiabál ezekkel az emberekkel, ezen a térségen nem sokat jelent az a szó, hogy szerződés.

Végül föltesznek a következő Barbadoszra járatra. Ide furcsa módon meg is érkezünk, pedig már nem is számítottunk rá. A csomagjainkat megtaláltuk egy kis eldugott sarokban a terminálban. Semmi nem hiányzott belőlük. Megkerestük hát a LIAT irodát és ott egy nő készségesen betessékelt egy ránk váró taxiba, ami a szállodába vitt, amit a cég fizet, vacsorával együtt. A szálloda is jó volt, meg a vacsora is, bár szívesebben ettem volna valami rosszabbat közelebb az úti célomhoz. Nem baj, ajándék ló, meg ilyenek. Másnap reggel elvitt minket a taxi a reptérre, ahol minden rendben zajlott és nemsokára meg is érkeztünk Martiniquera. Igaz, a Párizsba tartó gépünket már javában lekésve. A LIAT irodában azzal vártak, hogy megegyeztek az AirFranceszal és adtak helyet az eredetihez számított 24 órával későbbi járatukra. Nagyon jó. Így legalább Párizsba megérkezek. Végül is, ha ez az egész ügy kiváltható azzal, hogy csupán egy nappal kevesebbem lesz otthon, akkor azt még el tudom fogadni, bár továbbra is tartom, hogy ebből semmi nem az én hibám és ennek a cégnek egy napot sem adok szívesen.

Igen ám, de fölmerült bennem, hogy a Párizsból Budapestre tartó járatomat is akkor kérnem kell, hogy tegyék át, mert hiszen nekem nem Párizs a végső úti célom. Azt válaszolták, hogy ez már problémásabb, hiszen nem egy foglalási kódon van a kettő. Akkor ez most mit jelent? Hiszen miattatok veszítettem el azt a jegyet. A ti hibátokból. Nektek kell engem más járatra rátenni, és akkor nem bosszankodom azon, hogy egy nap otthonlétből kiesem. Hát hát, azt úgy lehetne, hogy én megveszem a jegyet és majd megreklamálom az ügyfélszolgálatnak, hogy térítsék meg az árát. Te hülyének nézel? Ezek után azt gondolod, hogy ilyet elhiszek? Tudom, kicsit kiszívta a hajam a nap, de hát….. Vegyetek nekem jegyet az anyátok úristenit. Ők nem tudnak, mert nem egy foglalási számmal vettem őket és nem tehetnek semmit, de higgyem el, hogy meg lesz térítve. Közben a gúgliba beírtam, hogy LIAT, meg, hogy reviews és csupa felháborodott írást találtam. Tudtam, hogy esélyem nincs. Ez persze bosszantott, mert nem elég, hogy viszketett a lábam, megfáztam a légkondiban a sok várakozás alatt, egy napot veszítek az otthonlétemből, de még nekem kerüljön mindez pénzembe? Kell, hogy legyen valami megoldás. Mi van, ha esküvőre mentem volna haza és emiatt most lekésném? Skacot megkértem, hogy nézzen utána a jogi hátterének, de csak annyit talált, hogy ha Eus kiindulás lenne, akkor kötelesek lennének nekem adni 400 eurót, így sajnos semmire nem kötelesek. Nekem kellett volna egy foglalási számon megvenni az egészet. Hát én ezt nem tudtam. Emiatt hibáztatható vagyok? Biztos. Bementem az AirFrance irodába megkérni őket, hogy tegyenek már át másik gépre. Ott azt mondta a nő, hogy nem tud, nem az ő gépük késett, nem kötelességük későbbi járatra tenni. Sőt, mivel az oda utamat nem használom föl Párizsból Budapestre, így ilyen nemzetközi szabályozás miatt a visszautamat is bukom. Hogy mi? Itt már tehetetlenségemben egy ilyen sírósosröhögéses dolog jött ki rajtam. Mert ha tele lennék pénzzel, akkor mondhatnám, hogy jó hát csak veszek egy új jegyet. Közben indult a gépem lassacskán Párizsba, úgyhogy muszáj volt az irodákat otthagynom, nehogy ezt a gépet is lekéssem. Tudtam jól, hogy Párizsban már nem lesz LIAT iroda, ahol verhetem az asztalt és, hogy az ímélemre pont tenni fognak magasról. Így hát fölszálltam a gépre. Végül is a csomagom még megvan, Párizs pedig ennyi megtett út után már igazán közel vagy Magyarországhoz, hát legyaloglom. Vagy tudomisén.

Megérkezek Párizsba és teszek egy utolsó kétségbeesett próbálkozást az AirFrance irodában, de ott is csak ugyan azt ismétlik, pedig még valami nagyfőnökszerűhöz is kapcsoltak telefonban, de ő sem tehetett semmit. A rájuk kiszabott büntetésem az lett volna, hogy oké, akkor adjanak kartonpapírt és tollat, mert akkor stoppolni fogok, mivel tényleg nincs pénzem újabb jegyre. Ezt a labdát könnyen lecsapták azzal, hogy adtak, amit kértem és még el is irányítottak egy benzinkútra. Hát jó. Ha a fél világot körbe tudtam már stoppolni, akkor ezt a kis távot is csak sikerül már.

Ha lett is volna pénzem repjegyre, pont a franica hosszúhétvégében találtam magam (Bastille július 14) és kígyózó sorok voltak, amit a terminálokon kívülig értek. Egy lehetőség lett volna, hogy isztanbuli átszállással 300 euróért repülök és az éjszakát az isztalbuli reptéren kell töltenem. Na, azt nem. Ha dúsgazdag lennék se lennék hajlandó kifizetni ennyi pénzt azért, hogy Budapestre eljussak Párizsból.

Így történt az, hogy elindultam a benzinkútra. Nem sokkal később fölhívott az unokatestvérem, aki Párizsban él és megkértem, hogy buszoknak, vonatoknak nézzen már utána. Ő mondta, hogy a buszok mind tele vannak. A vonatok pedig majdnem ugyan ennyire drágák. Viszont talált egy blablacart, ami másnap reggel megy Párizsból Budapestre 96 euróért. Na, ez nem hangzik túl rosszul. Régi a hirdetés, de hátha még aktuális. Fölhívom az embert és kiderül, hogy tényleg megy másnap reggel és, hogy pont egy hely van még a kocsijában. Így történt az, hogy két nap késéssel, de megérkeztem haza egy összesen 5 napos pokoli út után. Hogy rohadjanak meg. Aztán persze meg kellett vennem a Párizsba menő repjegyet még egyszer, ami mivel nyár van és nem hónapokkal előre foglaltam le (mint az eredetit!) így nagyon drága volt. A LIATtól természetesen azóta sem hallottam, de az ügyön rajta vagyok. Ha nem haragszotok, nem futom át ezt a posztot helyesírásilag, meg gépelésileg, mert megírni is frusztráló volt, nem szívesen olvasgatnám. Köszi.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s