Huge devastation left behind by recent hurricanes and tropical storms in Dominica – Oriasi kart hagytak maguk mogott a hurrikanok Dominikan

Danny spared us but hit hard on Dominica together with tropucal storm Erica. 27people believed dead. A further 25 missing. Government officials say it will take Dominica 25 years to recover.  Chad Ambo’s photographs.

Dani hurrikan minket itt megkimelt, viszont Dominikat mar nem, sot egy Erika nevu tropusi viharral egyutt tombolt az altalam par honapja bemutatott gyonyoru szigeten. 27 halott. Tovabbi 25 eltunt ember. Kormanyszovivo szerint 25 evebe fog telni az orszagnak helyreallni. Chad Ambo kepei.

Anti-Hungarianism in Carriacou – Magyarellenesseg Carriacouban /GRD/

Due to the piece of news going around the world about this supposedly Hungarian truck full of dead migrants, there is quite a strong upheaval about it and i caught locals saying things like “these f*cking Eastern Europeans are still so racist” and similar sorts. We have now left Carriacou and are anchored just outside Petite St Vincent: a privately owned and run holiday resort with cottages for rent at 5-8000 USD per night…..

Egy eleg eros magyarellenes hangulat alakult ki tegnapra Carriacou szigeten. A CNN-bol es a BBC-bol is ez a kamionos bevandorlos tortenet folyik szinte egesz nap. A helyiek nagyon egyuttereznek a menekultekkel es tobb olyan megszolalast is elcsiptem, hogy “ezek a rohadt kelet Europaiak meg mindig mekkora rasszistak”. Igy hat el is jottunk mar, mielott meglincseltek volna. Most epp Petite St Vincent szigetnel dobtunk horgonyt. Ez egy magan kezben levo kicsi sziget, es ilyen vikkend kunyhok vannak rajta (vagy hogy is mondjam) ugyhogy laza 5-8000 usa dollar ejszakantkent a szallas. Nekem ingyert van, mert sajat kis vikkendhazban nyomom.

Caught a ginormous wahoo – Óriás halat horgásztam /GRD/

A quick update on what I have been up to since I returned to the Caribbean: Les and I agreed that I would stay on his boat until I found something else. My position now is crew, which I am happy about. I am looking for a boat heading into the Pacific. I have had a good few offers but I luckily have the time to find the right boat. It will be a long passage, so I need to make the right decision. So far I have had one guy who has a naked dress-code on his boat, and another guy who doesn’t want to buy a water maker for his, so I will keep looking. I am in touch with a few other boats, so I’m optimistic. In the meantime, I will be enjoying the Tobago Cays!! This is apparently a spectacular place for snorkelling, so expect some amazing photos in my next post! We also plan to drop anchor by Morpion, which is an uninhabited sandbank. All these places I passed by on Tauranga but we never stopped as we were in a hurry and the weather didn’t permit, so I am more than pleased to be going back. The hurricanes nearby have missed us but have caused huge damage in Dominica, unfortunately.

Egy gyors élményösszesítő a hajóstoppos helyzetemről: jelenleg, mint matróz vagyok Les hajóján, nem mint vendég, úgyhogy ennek örülök. A hajó neve Golightly és 10 méteres. Kicsit nehéz a fedélzetén a napi torna, mert valami mindig az utamban van, de megoldom, csak olykor furcsán néz ki a mutatvány. Keresek hajót, ami a Csendes óceán felé tart a Panama csatornán keresztül. Már lett is volna két hajó, amivel mehettem volna, de az egyik kapitány ilyen naturalistának vallja magát és mezítelenkedést szeretne (csak az ő részéről), a másik kapitány pedig nem hajlandó vízkészítőt venni a hajójára annak ellenére, hogy nagyon kicsi a víztartálya. Így mindkettőt visszamondtam. Keresek tovább, van is két további lehetőségem, de időm is van szerencsére a helyes döntést meghozni. Közben Leszel elmegyünk a Tobago Cayre, ami állítólag észveszejtően gyönyörű, úgyhogy azt hiszem elég szép képeket fogok ide föltölteni a következő bejelentkezésemben. Megyünk még Morpionra is, ami egy ici-pici lakatlan homokképződmény. Ezek mellett a gyönyörű helyek mellett elmentünk Taurangán, csak akkor sietett a kapitányom, így nem álltunk meg. A közeli hurrikánok szerencsére minket elkerült, ámde Dominika sajnos nem úszta meg.

Mount QuaQua /GRD/

The flight back to Grenada went more or less fine. It took me about three days to get back. I have since gone hiking once, and a very dangerous one it turned out to be. After reaching the summit of Mt QuaQua quite quickly, I decided to follow a sign that said Concord Falls. This was a relatively hard trail leading to a relatively unspectacular waterfall. On arrival I decided to open up my map (once in a lifetime I actually had a map on me for a hike (picked it up at the airport)) and saw there was a footpath marked along the river. I usually prefer not to go back the same way I came when I hike, so I chose to go and search for this trail along the river to a town and then take the bus. I believe it safe to say: this trail does not exist! I had to climb up really high above the river on its sheer banks through thick rainforest, where anything I held onto turned out to be rotten and snapped as I held onto it. Often the bit of earth or stone I was standing on would crumble away under my feet and I saw the rocks falling away into the river a long way under me. It was more like a gorge. Anyway, after a while I realised there would be no path but by this time it was getting too late to be able to turn back. The long and the short of it was that after a short burst of panic, I managed to struggle my way back to the waterfall and then follow the trail back – now in heavy rain – and got to the bus road just before it got completely dark. I really doubted I would make it alive. I think I’ll wait a while before going off a trail again. Won’t leave it too long….

A visszautam Grenadára viszonylag jól sikerült annak ellenére, hogy három napig tartott. Nagyjából visszazökkentem már a karib létbe, ami egy nagyon lelassult időérzékelést jelent és egy nagyon laza életmódot. El is mentem hát túrázni, ami bár szépnek szép volt, de sikerülhetett volna jobban is. Volt egy jó óra, amikor halálfélelmem volt. És nem alaptalan. Hamar fölértem az eredeti célul kitűzött QuaQua hegy tetejére, ahonnan szép kilátás van a vulkán kráterére. Mivel időm volt még bőven, így letértem egy ösvényre, ami egy vízeséshez vezetett. Nem volt könnyű ösvény, de szép volt. A vízesés nem volt lenyűgöző, de lehet, hogy Izland már tönkretette nekem a vízeséseket. Itt elővettem a táskámból egy térképet, amit a reptéren vettem magamhoz. Ez valószínűleg az első túra életemben, ahol volt nálam térkép. Nem is néztem rá csak egyszer. A térkép szerint egy másik ösvény követi ezt a folyót egy városig. Gondoltam magamban, hogy jó lenne, ha nem kéne ugyan azon az ösvényen visszamennem, mert azt általában nem szeretem. Így hát elkezdtem követni a folyót, keresvén az ösvényt. Bátran állíthatom, hogy ez az ösvény rohadtul nem létezik. A folyót lehetetlen volt a folyó partján követni, mivel egy szurdokszerű sziklamélyedésben folyt tovább. Így aztán föl kellett másznom a körülbelül függőleges sziklafalra, hogy követni tudjam. Na most egy esőerdőben vagyok, minden rothad. Amibe belekapaszkodtam volna elszakadt, amire ráléptem volna elporladt alattam. Egy bizonyos pont után már lehetetlennek éreztem a továbbmenést, viszont a visszafordulás is lehetetlennek tűnt. Itt már megkezdtem az erős aggódást. Végül egyetlen megoldásnak azt láttam, ha mégis visszafordulok és a vízesésnél az ösvényt visszakövetem, még akkor is, ha rám sötétedik, és az erdőben kell éjszakáznom. Természetesen az eső is elkezdett zuhogni. Az adrenalin annyira beindított, hogy amint lekerültem viszonylag biztonságos részre, szinte futva mentem végig, a hegynek fölfelé, a bokámat nem kímélve, hogy még sötétedés előtt visszaérjek a főútra, ahonnan buszra tudok szállni. Ez kis híján, de sikerült. Azt hiszem egy darabig most nem fogok letévedni ösvényekről. Nem sokáig. Csak egy darabig.

RIP James

James (my first skipper on this trip) had two strokes at the end of last year and after a long struggle, passed away earlier this week. May his soul sail forever on.

Az első kapitányom ezen az úton, James pár nappal ezelőtt meghalt. Még tavaly év vége felé kapott egymás után két agyvérzést és azóta kórházban volt.