Fired – Kirúgva /GRD/

I guess it’s bad news. Might be good. I may have mentioned earlier that Bjorn is not the owner of Tauranga. He is the skipper/captain. 2 days ago he told me that the owner (who I’ve never met before or spoken to) has decided to come on holiday on Tauranga and bring all his family so there’s no room for me, I need to find another boat within a week. By the time the owner’s gone, I will be leaving for Hungary anyway, and then when I come back, Tauranga will be going on the hard for a while in Trinidad, so I suppose the owner sees little point of having me onboard. Up until yesterday it seemed I had a week to find another boat or I’d have to go and sleep on the streets. A friend of mine has just been fired in Budapest. She has a partner, they live together, have a dog, food, friends and family around. When I get fired, I literally have nothing. Nowhere to sleep, hardly anything to eat, nobody who can help and an enormous suitcase to haul around. I’m not complaining, I’m just letting you in on the dark side of boat hitching. Plus it’s hurricane season, so there really isn’t that much boat traffic. Luck has it though, that the day I was told about the bad news, an acquaintance (Les, who I met in Guadeloupe and is now also here) offered for me to stay on his boat until I found my next crewing position. This was incredibly relieving given that I had just spent all my money on airfares to Hungary in 3 weeks’ time. It would have been very hard for me to find a boat that could work its way around my summer plans (be here when I leave and when I come back, as I fly in and out of Grenada). I’m still hoping to find something and I spent 5 hours yesterday rowing around on what’s left of Poor Johnny to all the boats in the bay in very strong winds, asking if anyone needed crew. (I had to cut the cover off Johnny completely so now he’s been reduced to an inflated ring with no floor, so I keep falling through but anway….) I already got two offers (yay), neither of which did I take. One boat is heading back up to St Maarten and the other just seemed like a lot more work was needed onboard than I could manage. So lessons learned: don’t get onto a boat where the captain is not the owner (or at least try and get in touch with the owner), people’s plans always change, don’t spend all your money on airfares.

Nincsessé válásom története következik. Kicsit elgondolkodva rajta (lehet, hogy túl sok időm van gondolkodni) a nincstelen dupla negálás (Hankovszky tanár úrtól megkérdezem azért). Akinek tényleg semmije nincs, az talán inkább nincses. Egy barátnőm nemrég elveszítette az állását Budapesten. Sajnáltam szegényt. Tegnap előtt pedig nekem mondtak föl. A kapitányom (aki nem azonos a hajótulajdonossal) szólt, hogy írt neki egy ímélt a tulaj, és jön szombat reggel, hozza az egész családját, maradnak is egy darabig, nem lesz nekem hely, találjak másik hajót egy héten belül. Ez kicsit hidegzuhanyként ért, mivel a kapitánnyal abban maradtunk, hogy novemberig (illetve Kolumbiáig) maradok. Ráadásul éppen megvettem a repjegyemet és a hurrikán szezon kellős közepén vagyunk. Ekkor jutott eszembe az imént említett barátnőm. Neki velem szemben van hol aludnia, van körülötte család, barátok, bicikli, kutya, ilyenek. Tudom, az én döntésem volt a hajóstop, és ne sírjon a szám, viszont nekem semmim sincs. Azáltal, hogy jövő hét szombatig maradhatok csak a hajón, vasárnaptól még csak nem is lesz hol aludnom, nem nagyon lesz mit ennem, nincsenek itt olyan komoly barátságaim, családról nem is beszélve és elég sok a motyóm. Talán hiba volt olyan hajóra jönnöm, ahol a kapitány nem azonos a tulajdonossal. A tulajdonossal én még soha nem is találkoztam, nem is beszéltem vele. Tulajdonképpen abban sem vagyok biztos, hogy tudja-e, hogy a hajóján voltam eddig. Johnny is durván haldoklik és már csak a belső gumikereke van meg (a kabátját le kellett róla vágnom) így még tudom használni, de csak ha nincs nálam semmi, aminek árt a víz, mert folyton beleesek a tengerbe róla. Nem sajnáltatni akarom magam, hanem a hajóstop árnyoldaláról szeretnék ízelítőt adni nektek. Ilyen is van. A szerencsecsillagom viszont nem lépett még le nyaralni, mert még aznap találkoztam valakivel (Les), akit egy korábbi öbölben ismertem meg (Guadeloupe), és fölajánlotta, hogy amíg nem találok másik hajót, addig az ő hajóján lakhatok. Ez nagyon megkönnyíti így a dolgom, mert a haza utamat így nem zavarja meg a hajóstop. Még egy hétig maradok Taurangán, aztán átcuccolok Leshez, aztán hazarepülök, aztán visszajövök Leshez és nekiállok hajót keresni. Persze az örök optimista azt mondatja velem, hogy találok hajót még jövő szombat előtt és a leses dolgot megkerülhetem. Meglátjuk. Már kaptam is két ajánlatot, de egyik sem tetszett. Az egyik hajó ment volna vissza St Maartenba, ahová nem akarok visszamenni – ráadásul a közelben kell maradnom, mert innen repülök majd. A másik pedig egy borzadály koszos hajón lett volna, csótányokkal, amit szintén nem vállaltam be. Úgyhogy még keresek. Csak szegény Johnny bírja a kiképzést, meg a combizmaim, mert ezekhez a hajókhoz az öbölben, mind Johnnyn megyek, vagy úszva, ugyanis itt nincs kikötő.

13 thoughts on “Fired – Kirúgva /GRD/”

  1. A friend of mine has just been fired in Budapest. She has a partner, they live together, have a dog, food, friends and family around. When I get fired, I literally have nothing. Nowhere to sleep, hardly anything to eat, nobody who can help and an enormous suitcase to haul around. I’m not complaining, ???

    Like

  2. Fú tetszik a blogod. Kicsit hasonlít egy nőismerősöm blogjára, amit akkor vezetett amikor mindenféle kapcsolatok és tervek nélkül Londonba “emigráltak” a barátjával, és aztán az első nap a reptér vagy micsoda internetes termináljánál üldögélva arról írogatott, hogy fogalmuk sincs hol fognak aludni, és már esteledik. 😀 Nagyon nagyon izgalmas blogot vezetett arról, hogy hogyan vetették meg a lábukat idegen helyen. Természetesen London az nem a Karib tenger térsége, szóval nem hasonlítható össze a te kalandjaidhoz, csak az bizonytalansági tényező miatt mégis kicsit.

    Kalózok földjén vagy, próbálj eljutni az ikonikus helyekre, Port Royalba, Nassauba, ha időd és lehetőséged engedi nézz hozzá Black Sails sorozatot :), illetve olvass utána a térségnek, hova érdemes elnézni.
    Martinique szigetéről nekem folyton Bartholomew Roberts kalózkapitány zászlója urgik be:

    ABH – egy barbadosi fej
    AMH – egy martiniquei fej

    😀 Nem szerette őket, mint érezzük. Felbéreltek Roberts ellen egy hajót amelyik majdnem szétlőtte őket.

    Nah, sokat fecsegtem. Remélem minden rendben lesz, sok sikert!

    Like

    1. köszi, igyekszem mindenfelé eljutni, de ez nem mindig rajtam múlik. sokszor kell elmennem olyan helyek mellett, ahol szívesen töltenék még sok időt

      Like

      1. Igen írtad, hogy nem egyszerű. Mákonyos álmaimban egyébként pontosan azokon a vizeken vitorlázom, és online munkával tartom fenn magam. Tehát az a vágyálom, hogy szerezni egy jachtot, hajókázni, és közben interneten keresni a kenyeret, mittudomén szoftverfejlesztéssel, online pókerrel, ilyesmi. A blogodból nekem az tűnik ki, hogy ezt el is lehet felejteni, ez egy kőkemény nomád életforma, és szó nincs vidám netezgetésről a tengeren. Tényleg, egyáltalán bármilyen lehetőség van arra, hogy hajóról kapcsolódj az internethez?

        Like

    1. Hm, akkor mégsem olyan esélytelen. Ha nem is a tengeren, de kikötőben-parton akkor van valami önálló stabil kapcsolatod. Jó én mondjuk biztosan az online pókerhez nyúlnék, mert ahhoz van közöm, de biztosan ki lehet találni még pénzszerzési lehetőségeket. Azt is el tudom képzelni, hogy valakinek affinitása van ahhoz hogy megnézze hogy a különböző szigeteken milyen árak vannak, miből van hiány, és egyszerűen felpakol 2-3 hátizsáknyi cuccot, és ahova megy ott eladja a piacon. Nem tudom ez a gyakorlatban működik-e, elvileg működnie kell. Miket találnak ki a többiek, akik hasonló életmódot folytatnak? Nincs realitása annak amit írok?

      Like

  3. Jól van, aztán ki tudja mi lesz itt, lehet két év múlva csatlakozom hozzád. Addig próbálj összeszedni valami ladikot! Lökd a tengerbe a kapitányt, és szerezd meg mint a kalózok. 😀 Na jó, tényleg nem akarlak fárasztani, jó szelet, főleg így hurrikánszezonban! 😀

    Like

  4. Egyébként a kapitányok nem szoktak visszaélni vele, hogy te csinos nő vagy, ők meg faszik? Nyilván aki nőt vesz fel a hajójára abban felmerül, hogy majd jól bepróbálkozik szépen, gondolom meg is szokták tenni, neked meg akkor menekülni kell, visszautasítás meg utána megronthatja a kapcsolatot. Írhatnál a kapitányok udvarlási szokásairól, hogy hogy éled meg, illetve hogy hogyan menekülsz ilyenkor. 🙂

    Like

    1. jó kérdés, és sokan is szokták kérdezni. én egészen távolságtartóan és kimérten (bár kedvesen) viselkedem a hajókon és még senki nem próbálkozott be. természeten nem provokálok és figyelek mindig arra, hogy semmivel ne keltsek benne kételyt a szándékaimról.

      Like

      1. Lehet egy kisugárzásod, ha még csak próbálkozni se mertek. 🙂 Mondjuk amikor az exmunkahelyemre jött egy finn kislány őt is tiszteletben tartottunk, még én voltam a legszemtelenebb, hogy néha meghúztam a haját ha előttem kóricált a konyhában. De mondjuk más közeg, más szituáció, hetekig összezárva kettesben, néhány esti beszélgetés után alkoholtól kissé fűtve azért próbálkoztunk volna nála is. Félelmetes ahogy ezt egyedül kezeled. 🙂

        Like

    1. Hát szerintem se. Ha a Karib-tenger kikötőiben szocializált tengerészek nem mernek hozzád érni, akkor nem hiszem hogy én lennék az aki igen. Bár aztán lehet félreérteném a jelzéseidet, és az lenne a vége, hogy egy lapáttal kergetsz a tortugai éjszakában. 😀

      Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s