St Lucia + hidden camera – rejtett kamerával /LCA/

St Lucia has a different vibe to the islands north of here, a vibe I very much like. People seem to be a lot more upbeat and even though the island is independent it seems pretty well run to me. I was riding the bus yesterday and this woman got on with her 4-5 year old son who was being a bit difficult. What she did was put him in the lap of a complete stranger (who happily took him) and the mother then sat further away on the bus and put her earphones in and started listening to music, taking no notice whatsoever of her screaming child. I thought this was quite funny and decided to take a video but the quality really isn’t good enough to post, I’m afraid. I also went hiking yesterday, trying to tackle the Petit Piton. When I got to about 10 metres from the peak, it started going into an overhanging cliff face and the ropes were simply too frayed, so I decided not to go any further. At the Rodney bay marina, I spotted Calypso, so I got a chance to say hello to her and have some drinks with Judi and Vic, which was lovely. Weather conditions permitting, we will sail to Bequai tomorrow.

Saint Lucia egy Martiniquetól délre fekvő sziget, ami teljesen önálló. Emiatt is volt kellemes csalódás, hogy milyen fejlett más közeli szigetekhez képest. Itt még buszmegállók is vannak és a buszokon ki van írva, hogy tilos a káromkodás. Calypsot is megpillantottam a kikötőben, így gyorsan meg is látogattam, ami nagyon jól esett. Azért kellett most a kikötőben lennünk horgony helyett, mert az egyik vitorlánkat meg kellett varratnunk. Tegnap hazafelé buszoztam, amikor fölszállt egy nő a buszra a kb. 4-5 éves fiával, aki épp visítozott. A nő beletette a fiát egy vadidegen nő ölébe (aki szívesen fogadta), majd leült egy tőlük egészen távol eső székbe. Amíg a fia ordítozott, addig ő nekiállt zenét hallgatni a telefonjáról. Meglepődésemben készítettem erről videót, de rossz minőségű lett, így sajnos csak egy képet tudok róla kitenni. Egy hegyet is megpróbáltam tegnap bevenni, de 10 méterrel a csúcs előtt visszafordultam, amikor már nem hogy teljesen függőleges sziklafalon kellett másznom rossz kötelekkel, hanem még negatívba is átment dőlésszöge a falnak. Ha az idő holnap kedvező lesz, akkor Bequaibe átvitorlázunk.

The deadliest volcano of all times – A világ leggyilkosabb vulkánja, Saint Pierre /MTQ/

The anniversary of the abolition of slavery was yesterday. This was the day I chose to hitchhike all the way to the foot of Mont Pelée and climb it. This mountain is known as one of the deadliest of all times. When it last erupted (1902) it killed everyone in the then capital Saint Pierre (30 000 people), except for one person who was locked up in an underground prison cell. The hike itself wasn’t too spectacular but the feel of it was creepy. The video below shows just how windy it was on the peak. Going back to the 22nd May (public holiday here), I heard a speech by a politician at the commemoration that sounded very fierce and he was emphasising how the people of the Caribbean weren’t just slaves – they were ENslaved – and he was asking them all not to forget.

Tegnap volt a rabszolgaság fölszámolásának az évfordulója. Egy gyűlésen, ahol fölszólalt egy politikus, nagyon hangsúlyozta, hogy nem szabad elfelejteniük az embereknek, hogy az karibok nem csupán rabszolgák voltak, hanem rabszolgasorba lettek kényszerítve. Én ezt a napot választottam arra, hogy megmásszam a helyi vulkánt, ami a világ egyik leggyilkosabb vulkánja. A legutóbbi kitörésekor az egész fővárost maga alá temette és egy személyt leszámítva mindenki meghalt Saint Pierreben (30 000 ember). Azóta Fort-de-France a főváros. Az egyetlen túlélője egy föld alatti börtöncellában volt elzárva. A túra maga nem volt annyira látványos, inkább furcsa érzés volt ezt a vulkánt megmászni, tudva a múltját. A csúcson nagyon erősen fújt a szél, erről készítettem egy videót, amihez alább van a link.

photos from my previous visit to Saint Pierre here – képek egy korábbi látogatásomról Saint Pierrebe itt:

https://hitchhikingthe7seas.wordpress.com/2015/02/17/fort-de-france-saint-pierre-mar/

1 year of sailing – 1 év vitorlázás /MTQ/

I’ve been on the go for a year today. I have sailied about 5500 nautical miles, I’m on my 4th boat at the moment and I’ve had plenty of adventures. I’m happy with my pace, never planned to do it too fast, although I am starting to look forward to the Pacific! I bought my air ticket home for a quick visit this summer between early July to mid August. I will get an x-ray done of my ankle in Budapest and see whether or not taking the titanium out is a good idea.

Ma egy éve indultam el. Megtettem 5500 tengeri mérföldet, jelenleg a negyedik hajómat gyűröm és rengeteg kalandban volt részem. Talán még mindig a hajósüllyedés, illetve az Atlanti átszelése közülük a legkiemelkedőbbek. A tempómmal is elégedett vagyok, sose terveztem végigrohanni a földet, viszont azt várom már, hogy a Csendes óceánra jussak. Vettem repülőjegyet haza a nyárra – egy bő hónapot fogok otthon tölteni. Ez idő alatt (azon túl, hogy a Rocktogonból ki se nagyon tervezek jönni) meg akarom röntgeneztetni a bokámat és az alapján dönteni a titánium kivételről.

Indian river – Indián folyó /DMA/

We left Dominica yesterday and are now in Martinique. The passage was pleasant, with hunting dolphins entertaining us along the way. I did as much hiking as I possibly could in Dominica, which I am glad about. Dominica is mainly a nature island and has little to offer to tourists other than hiking. The hiking is breathtaking though – in every sense of the word. The island has a total of I think 376 rivers, so a quick dip is usually possible along most trails.

Tegnap elhagytuk Dominkát és már Martinique-on vagyunk. A vitorlázás kellemes volt és közben vadászó delfinek szórakoztattak. Igyekeztem sokat túrázni Dominikán, szerintem ez sikerült. A sziget gyönyörű, de kevés egyéb csinálnivaló van rajta. Összesen azt hiszem 376 folyója van, úgyhogy egy gyors mártózás az izzasztó túrák során mindig lehetséges.

Boiling Lake – Fortyogó tó /DMA/

held up by a protest in town, Valley of Desolation, geysers, sulphur, Boiling Lake, mist and steam everywhere

tüntetés, Elnéptelenedett völgy, gejzírek, kén, Fortyogó tó, köd és gőz mindenhol

I promised beautiful pictures of Dominica – Szép képeket ígértem Dominikáról /DMA/

With the hurricane season being well on its way we have had some very strong gusts of wind. Last night a boat anchored in front of us had its anchor drag and drifted all the way into us! We were quick enough to handle it and avoid any damage from happening. Their engine wasn’t working (no, it wasn’t Calypso) so we let them tie up alongside for the night after we had warded off the immediate danger. We weren’t sure if our anchor could hold both boats in the strong wind so we had to keep watch all night. Luckily all turned out fine and out I set with a friend from another boat (Lars) to do a hike early this morning. We had to hitchhike most of the way there and most of the way back as it’s mothers’ day here and buses aren’t really running. I’ll be hiking to Boiling Lake tomorrow, which I will do alone.

A hurrikán szezon közeledtével egyre erősebben fúj errefelé a szél. Tegnap este vacsora közben az előttünk horgonyzó hajó belénk is sodródott, mert a horgonya nem tartotta meg. A motorjuk sem működött (nem a Calypsóról van szó) így hát kénytelenek voltunk őket magunk mellé kötni az éjszakára. Nem voltunk benne biztosak, hogy a mi horgonyunk megtartja-e a két hajót, ezért őrségben figyeltünk egész éjjel. Szerencsére nem volt gond, így hát korán reggel el is indultam egy másik hajóról lévő ismerőssel (Lars, ő is dán, át szokott jönni vacsorázni)túrázni. Az oda út nagy részét és a vissza utat is stoppolva kellett megtennünk, mivel itt most van anyák napja és nem járnak a buszok. Holnap reggel 4-kor indulok a Forrongó Tóhoz, ezt már egyedül teszem.