What changing boats is like – Egy hajóváltást megélni

I’ve been asked what changing boats is like and how it’s done. So I will try and explain using a more personal tone. When your previous skipper knows you are leaving and he is okay with it, it’s easier. If he doesn’t know then it’s a bit of a risk to tell him – he may react unfavourably and you can be quite vulnerable. If he feels let down or cheated on and gets angry he may tell you to get off his boat immediately in which case you’d have nowhere to go until you find your next boat. You can also be vulnerable in a way that all your personal belongings and valuables are onboard and he might throw some of them overboard in a tantrum of some sort (an Irish guy working as crew on a boat had this happen to him not so long ago). Neither of these have ever happened to me but it’s all in the game. And that is why it’s important to try and suss out what your skipper is like before you join him on his boat. When you first talk, you try and focus on the most essentials such as route, work, expenses, expectations, the boat itself, daily routine, experience etc. This is your best chance to judge his character. Then you normally get taken onboard to see the boat. If you still like it and he likes you, you can move straight on, or you can go for a daysail together just to see how it is before you make the move.

When you live on a boat you grow to love it in one way or another, so it’s always sad to disembark. Then you get “thrown” onto a new boat with a complete stranger in a confined space and all you can do is hope for the best. There is usually a honeymoon period at the beginning where both of you try showing your nicest sides. Ideally things will stay this way. It’s important though to assert your boundaries from the very beginning and not to be too lenient. Here you have to behave the way you want to be all the way along. I haven’t found it to be a good idea to be all polite at the beginning and stay up long after dinner chatting to the skipper about his life and politics, or do more work than you feel is worth your feeding. It’s the way you are at the beginning that he will take for granted in the future so if you are happy to spend hours talking every day, then do so, but if you don’t, refrain from it from the very start.

Once you move onboard, you try staying in the background and just observing your new skipper’s daily routine. Think about what it is you’d like from your trip and how much time off you’d like to have and how much work you want to do, and see if and how you can make it all fit with his expectations and daily life. It’s no good to do more than what you feel happy with because it will cause a lot of resentment in the future. And always keep in mind that you are not paid crew. Many captains will try and make the most of you and they will take as much as they can from you and make you work hard doing things you shouldn’t really be doing. They will claim they are giving you accommodation and travel etc but never fall for this argument. These do not cost him anything – they come with the lifestyle, the way that negative things come with it too. The same way you don’t charge him for English lessons if he’s not a native speaker and you don’t charge him for listening to his political views or other things he tells you about over dinner that you may not be the least bit interested in, or the way his boat is simply safer with two people living onboard. Work for food is what it boils down to. Skippers will try and make it seem like you are the luckiest person on the planet to be on their boat but as soon as you tell them you’re leaving or changing boats because you are fed up or feel they expect too much work, they will beg you to stay. The above are not all my own experiences but those of other people working as crew. So far I have only had one boat where I did a lot more than what I felt was worth my food, but I had a good time on it anyway, and have learnt my lesson.

So to sum it up on a lighter tone, be very clear from the beginning, keep the skipper to what you agreed on when you first met, work hard and do a good job when you’re working, bring a good atmosphere to the boat, make the skipper’s life easier and then be very clear about your time off. Some of the things I mentioned above work for other fields as well, I guess: people will take as much as you give, and if you start giving too much, you might end up being exploited and feel resentful.

Kaptam néhány ímélt, amiben arról kérdeztetek, hogy milyen is megélni egy hajóváltást és hogyan történik az egész. Megkísérlem ezt szavakba önteni, és a személyes, illetve más legénységtől hallott információval is dúsítani. A lényeg, hogy résen kell lenni és figyelni kell mindig arra, hogy mindkettőtöknek jó legyen (a kapitánynak is, meg neked is). Könnyebb úgy, ha tudja az aktuális kapitányod, hogy készülsz hajót váltani. Van olyan helyzet, ahol ez nem így van és nem jó ötlet neki elmondani. Sokféleképpen reagálhat a hírre, hogy elmész, és dühében sok kárt okozhat. Emiatt is fontos egy hozzávetőleges jellemrajzot készítened róla magadnak, hogy tudd, mire számíts. Megismertem olyat, akinek a kapitánya dühében a tengerbe dobta a legénysége fényképezőgépét (mert épp az volt neki kéznél). Elképzelhető olyan reakció is, hogy átverve érzi magát a kapitány és dühében azt mondja neked, hogy azonnal távozz a hajójáról. Ez esetben hirtelen nem lesz hol laknod, amíg nem találsz másik hajót. Persze a szerencsés verzió az, hogy van egy állandó kölcsönös szimpátia és bizalom és tud róla a kapitány, hogy meddig maradsz vele. Ha azonban hirtelen megváltozik a helyzeted és nem tudsz már neki dolgozni, akkor ahány kapitány, annyi reakció. Én a legutóbbi hajóváltásomnál féltem a kapitány reakciójától, mivel számított nagyon a segítségemre az óceánátszelésben és közel sincs elég embere hozzá. Nem ismertem túl régóta és csinált furcsa dolgokat az együtt eltöltött idő alatt, úgyhogy nem tudtam hogy fog reagálni, ezért felkészültem mindenfélére és szerencsére jól sült el a dolog. De lehet olyan helyzet is, hogy egyszerűen nem érzed magad jól a hajóján és ezért akarsz lelépni – ezt is necces kommunikálni sértettségérzet nélkül. Szóval ezért is fontos nagyjából fölmérni a természetét a kapitánynak az első találkozáskor. Ilyenkor jó minél több dologra kitérni, de ugyanakkor nem túl sok mindenre. Érdemes ilyenkor beszélni arról, hogy mit vár el pontosan, mit ad cserébe, útirány, mennyi szabadidőd lesz, milyen az ő napi ritmusa, hajós tapasztalat, maga a hajó stb. Utána általában föl fog vinni a hajójára, hogy lásd milyen, majd elmehettek egy napi vitorlaútra valahová mielőtt még átcuccolsz.

Az átköltözést követően jönnek az úgynevezett mézes hetek, ami idő alatt mindketten a legjobb arcotokat igyekeztek mutatni. Hirtelen belecsöppensz egy olyan ember életébe, aki megszokta a hajóján az egyedüllétet és belakja a teret egymaga. Ebbe a térbe óvatosan kell betáncolnod és figyelned kell nagyon az ő napi életvitelére. Én azt mondom szerencsésebbnek, ha nem próbálsz meg az elején túlságosan is a kedvére tenni és illedelmeskedni, mert amilyen az elején vagy, ő azt veszi majd alapul a jövőben. Tehát ha vacsora után még órákig ott ülsz vele és hallgatod a véget érni nem akaró történeteket az unokáiról, akkor könnyen ott találhatod még magad hetekkel-hónapokkal később is. Vagy ha az elején túl sokat dolgozol és mindenre rábólintasz, akkor a kapitány nem fogja neked hetekkel később azt mondani, hogy jó lesz úgy is, ha kevesebbet csinálsz. Szerintem nagyon fontos annyit tenni csak, amennyi szerinted megéri azt, hogy ő állja a kajádat. Én amúgy élvezem a hajó körüli munkálatokat, de nagyon odafigyelek arra, hogy ne essek bele abba a csapdába, hogy a munka szeretete miatt túlvállalom magam és nem jut időm arra, amit igazából akarok az egésztől (a világlátás, az élmények gyűjtése, a tapasztalás). Egy nem rég megismert legénység srác mesélte, hogy a kapitánya úgy állította be neki az egész ottlétét, mint aki szívességet tesz neki, hogy engedi, hogy ott élhet és dolgozhat a hajón. Aztán mikor a srác mondta neki, hogy ő elmegy más hajót keresni, mert úgy érzi, hogy itt túl sokat kell dolgoznia azért cserébe, amit kap, akkor éles váltásban nekiállt a kapitány könyörögni neki, hogy maradjon és fizetésemelést kínált neki. De ez talán egy általános szabály, hogy minden embert addig lehet kihasználni, amíg az hagyja. Fontos kikötni, hogy amibe te kerülsz a kapitánynak, az csupán az étel és nem szabad hagyni, hogy olyan trükkökkel próbálkozzon, minthogy az utazást is kapod cserébe, meg a szállást is, mert neki az nem kerül semmibe. Te sem számolod föl neki, hogy nincs egyedül a hajón, társasága van, gyakorolhatja veled az angolját (ha nem anyanyelvi), hogy nagyobb biztonságban van a hajója mindössze azért, mert te is ott vagy rajta, illetve a sok óra végighallgatott politizálást, amire nem vagy kíváncsi, sem számolod föl neki. Annak pedig, hogy folyamatosan úton vagytok, bizony negatívumai is vannak és nehézségei és ezt sem számolod föl neki soha. Úgyhogy játszmákba soha nem szabad belemenni és a kereteket mindig le kell fektetni már az elején. Ez nagyon fontos.

Összegezve én azt gondolom, hogy amikor dolgozol, akkor végezz jó munkát, tedd szívesen, hozz egy jó hangulatot magaddal a hajóra, örüljön neki a kapitány, hogy ott vagy, tedd könnyebbé az életét, de ha ezzel megvagy, akkor keményen húzd meg a határt és mondd neki, hogy most a te szabadidőd következik és nem fogsz neki ma már többet csinálni, viszont vacsorázni hazajössz. De ez gondolom az élet több területére is igaz – nem jó magad túlvállalni és aztán emiatt neheztelni.

Illetve azt is kérdeztétek, hogy mikor és hogyan törtem el a bokámat. Ehhez két képet csatolok, amit alul találtok.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s