Leaving Calypso – Hajóváltás /MTQ/

So it seems like I have already found my next boat. Vic is staying in the Caribbean which was the original plan – except it’s Martinique now instead of Trinidad, as the rally ended here. Our deal always was that I will stay onboard until we get here, so now it’s time for me to move on. He is looking for somewhere closeby to settle down with Calypso, and has given up life in the UK. I have therefore been looking for my next boat. I only spent 2 days looking and it seems like I have found one. It is called White Cliffs and I will be making the move tomorrow morning. So it’s Goodbye Calypso, which feels strange and sad at the same time. White Cliffs is a very different kind of boat: fibreglass, one mast, fairly new, no smell…. it will take a while for me to get used to it. Hitching was quite easy. The first day I rowed around the moorings and asked the boats at anchor if they needed crew. The second day I walked up and down the pontoons in the marina. As it turns out White Cliffs was the very first boat I approached on my rowing day (1st day 1st boat) whose skipper at the time told me he wasn’t looking for anyone, but changed his mind and e-mailed me 2 days later. His name is Joost and he is Dutch. If we get along, he and I will sail the Caribbean until May together and then I may or may not cross the Atlantic with him via the Azores to Portugal. I do have to go back to Budapest anyway for a few weeks in June/July primarily to have an operation. Last February I broke my ankle and had to have titanium plates put in, which now need to come out. So it was part of the plan anyway to return to Europe for a few weeks in the summer, I just don’t suppose I imagined sailing all the way back. In the meantime, here are some photos of Le Marin.

Úgy néz ki, hogy megtaláltam a következő hajómat. Csak két napig kellett keresnem (házalnom) mire meglett. Igazából az első nap legelső hajója lett, amelyikkel most tovább megyek. Az első nap fölfújhatós gumicsónakkal eveztem körbe a horgonyon álló hajókat kérdezvén, hogy keres-e valaki legénységet. A második napon a mólókat jártam végig. Ennek a napnak a végére érkezett egy ímél, hogy keresek-e még hajót, mert, ha még szabad vagyok, akkor kellenék oda. Ez a hajó egy üvegszálból készült, teljesen tiszta és viszonylag új szerzemény, még csak szaga sincs….. nehéz lesz megszoknom. Furcsa és szomorú lesz Calypso elhagyása holnap reggel. Az új hajóval (White Cliffs) a Karib tengeren maradok májusig, ha jól kijövök a kapitánnyal. Ő egy holland hatvanas pasas. Joostnak hívják. Meglátjuk. Májusban nekivág az Atlanti óceánnak Portugália irányába az Azori-szigeteken át. Amúgy is terveztem Magyarországra menni június-július környékén, mert tavaly februárban eltörtem a bokámat és a titániumot ki kell venni belőle. Eredetileg repülővel gondoltam az utat, de lehet, hogy visszavitorlázom Joosttal. Vic marad Martinique környékén. Itt akar letelepedni a Calypsón. A megállapodásunk már az elejétől fogva a Karib térségig szólt, Trinidadot pedig csak az változtatta meg Martiniqueká, hogy a rally itt ért véget Trinidad helyett. Addig néhány fénykép Le Marinről.

TransAtlatic on Calypso (Collapso)

In this entry I will write about what day to day life is like crossing the Atlantic. We were a total of five people: Vic, Murph, Jeremy, Sarah and me. The first week was bumpy with plenty of bad weather (force 7) and gusting at gale force 8. Everyone but Jeremy and me fell sick for that week. The journey took us a total of 23 days the rest of which were pleasant as far as weather was concerned. And otherwise too. Well, mostly. There are three common routes used for crossing the Atlantic – we were the only ones on the rally to take the southerly route and so ended up sailing 2980 nautical miles. We probably averaged a speed of 5 knots and did over 100 nautical miles a day. Sarah had made the order for the fruit and veg in La Palma, which lasted us perfectly, although it seemed like we would never get through it when we were trying to stow it all onboard. Everyone took their turn to cook and so it was my turn every 5th day. Cooking involved going through all the fresh food to see what needed to be cooked most urgently, preparing it, then cooking it and then washing up. Well, more like trying to cook it and keep everything on the stove/kitchen counter and off the floor. Often we had to make lunch 2-3 times before it could be served, as a bigger wave easily sent everything flying all over the floor. So it was a bit like Hell’s kitchen. We only used fresh water to drink and to cook with. Laundry, showers, washing up and cleaning were all done with sea water. I will write a full list below of the mishaps we had onboard one of which basically lead us to have virtually no electrics, including autopilot. So probably for the first time since Christopher Columbus, we had to hand steer all the way across. This meant we were on watch in twos, night and day. Watches lasted 4 hours. I was with Jeremy all the way and Sarah was with Murph. So Jeremy and I were on watch for 4 hours, then off for 4 while Sarah and Murph came on, and then back on again. For three weeks. I therefore have still not finished Lord of the Rings which I probably started 10+ years ago and intended to finish on this trip….. Neither did I have any time for life changing philosophical thoughts. (Sorry Marcus!)The closest I probably got to these were: 1) How long does it take a turtle to swim across the Atlantic? 2) If a whale’s blowhole gets inflamed might it drown/sink? And if so, how long would it take that whale to sink to the bottom of say a 4000m ocean? 3) Do flying fish ever wonder what this world of air is like, that they only get to see for seconds at a time before being forced back into their land of water? 4) Can whales ever hear their own breathing.

So clearly nothing life-changing there. It was interesting though to experience how in the lack of electricity and therefore lights too in the night, how easy it still was to do most things that you would otherwise switch your lights on to do. We had the occasional school of dolphins come and play at the bows but the most rewarding day to me was when two whales (Bob and Bobby) followed us for a full day swimming around the boat.

Quotes in the logbook:

“The only thing that smells worse than the forward cabin quarters is the bottom of the fridge.” – Sarah

“It’s like sleeping inside a drum kit with all the slamming and banging as we roll.” – Murph

“Jeremy says I get stroppy during our 4am watch. I just think he’s a fucking idiot.” – me (written a 4:20am on 18/01/15)

“The situation is dire: no tobacco and only one bottle of wine left.”- Jeremy

List of mishaps:

  1. Just as we started the rally, the very first wave sent our brand new logbook for 2015 straight into the bilge.
  2. The genoa furling headgear jammed, then reversed, so it was a struggle to get the genoa in and we couldn’t use it again.
  3. During one night a flashing white light in the sea lead us to think it was a man overboard, but as we altered course to draw nearer we realised it was just an unmarked weather beacon of some sort.
  4. Our one and only steering wheel came loose and constantly had to be tightened.
  5. Diesel leaked from damaged containers all over the deck making it very slippery.
  6. We had a dripping stern gland all along.
  7. During the early days of the trip the alternator stopped charging the ship’s batteries, which lead us to having very limited electrics, no autopilot, no fridge, no internal lighting and no navigation lights for the full length of the trip. All we allowed ourselves was the wind instrument and the plotter. The generators wouldn’t start either. All this began with taking a huge wave into the wheelhouse.
  8. The water pump was playing up so we had to quit pumping.
  9. Sails ripped: staysail 2x, mizzen 1x, mainsail 1x.
  10. Our epurb (emergency beacon triggered by immersion in salt water) was set off by a big wave, causing the Falmouth coastguard to divert a ship towards our position for a possible rescue operation.
  11. We had periods of no navigation equipment at night, including no compass light, so it really was like in Colombus’ time where they had only the stars to steer by.
  12. The genoa halyard and the cruising chute halyard both snapped, so I went up the 16m mast to change them.
  13. A sail fell into the sea.
  14. The alternator rattled itself loose and almost fell off.
  15. One night we thought we had caught a huge fish on our fishing tackle as we had to use the winch and 3 people to haul it in, but the line snapped just as it was nearing the boat, so we never found out what it was. I hope it wasn’t Bobby.
  16. We very nearly ran out of gas due to not having the right regulator for the gas bottle.
  17. The galley porthole was leaking, allowing the counter and floor to be flooded with every wave making the floor incredibly slippery.
  18. Oh and we had a minor fire onboard too caused by the metal binding of the wind charts shorting on the terminals of the engine batteries and thus setting fire to a cushion, our windchart and other paperwork.

Ebben a bejegyzésben az Atlanti óceán átszelésének a mindennapjairól fogok írni. Összesen öten vettünk részt rajta: Vic, Murph, Sarah, Jeremy és én. Az első héten elég rossz időjárást fogtunk ki viharos tengerekkel. Ezen a héten Jeremyt és engem leszámítva mindenki lebetegedett. Az utat 23 nap alatt tettük meg. Az első hetet leszámolva az idő kellemes volt. Három bejáratott út van ennek az óceánnak az átszelésének. Mi a déli utat választottuk és ezzel egyedül voltunk a rallyn. Így összesen 2980 tengeri mérföldet vitorláztunk. Az átlagsebességünk 5 csomó körül lehetett és olyan napi 100 mérföldet haladhattunk. Sarah adta le a zöldség/gyümölcs rendelést a piacon La Palmán. Ez a mennyiség bár az elején borzasztóan soknak tűnt, de egészen jól ellátott minket az út végéig. Kevés ételt kellett csak kidobnunk. Fölváltva főztünk, így rám minden ötödik napon került sor. A napi szakácsnak az volt a dolga, hogy átnézze a friss ételt és a leggyorsabban rohadókat kiválogassa és megfőzze, illetve, hogy utána elmosogasson. A megfőzés alatt az értendő, hogy ami ételt 1-1 hullám a padlóra tessékelt, vagy egyenesen a nyitott motorházba, azt mindig előröl kellett kezdeni, így elég hosszadalmas főzési folyamatokról beszélünk és nem kevés káromkodással tarkítottról. Az édesvíz készletünket csak ivásra használtuk és főzéshez. Mosogatni, ruhát mosni, takarítani, zuhanyozni tengervizet használtunk. Lejjebb összeszedtem azokat a dolgokat, amik az út alatt nehezítették a haladást. Ezek közül az egyiknek köszönhetően nem volt áram a hajón szinte végig. Így robotpilótánk sem volt. Így talán Kolombusz Kristóf óta először kézi kormányzással keltünk át az óceánon. Ez azt jelentette, hogy kettesével voltunk őrségben éjjel-nappal négy órás váltásokban. Én Jeremyvel voltam beosztva, Sarah pedig Murphfel. Így mikor Jeremy és én végeztünk a 4 órás műszakunkkal, átadtunk Sarahnak és Murphnek, majd 4 óra múlva ismét miénk volt a kormánykerék és így tovább. Három héten át. És ez csak a kormányzás része. Így hát a már több, mint tíz éve elkezdett Gyűrűk Urát még mindig nem sikerült befejeznem, bár terveztem ezen az úton. Világmegváltó gondolatokra se futotta. Ezeket legjobban az alábbi gondolataim közelítették meg, amik hát nem éppen túl filozofikusak (Dani?) 1) Mennyi időbe telik egy teknősnek átúszni az óceánt? 2) Ha egy bálnának begyullad a légzőnyílása, akkor vajon elsüllyed-e, és ha igen, akkor mennyi időbe telne neki egy kb. 4000m mély óceán fenekére lejutnia? 3) A repülőhalak, amik csak másodperceket tudnak egyszerre eltölteni a levegőben vajon kíváncsiak-e, hogy ez a vízmentes világ itt milyen? 4) Egy bálna hallja-e valaha a saját lélegzését?

Az viszont érdekes tapasztalat volt, hogy éjszaka világítás nélkül a vak sötétben mennyire könnyű volt szinte mindent megcsinálni, amihez amúgy reflexszerűen villanyt kapcsolnánk. Néha meglátogattak delfinek, illetve volt egy teljes nap, amikor két bálna végigkísérte az utunkat (Bob és Bobby).

Idézetek a hajónaplóból:

“Az egyetlen hely, ami még a hajóorr kabinjainál is jobban bűzlik, az a hűtőszekrény alja.” – Sarah

“Az éjszakák olyanok, mintha egy dobszerelésben aludna az ember – minden csapkod és zörög, ahogy dülöngél Calypso.” – Murph

“A helyzet súlyos: a dohányunk elfogyott és már csak egy üveg borunk van.” – Jeremy

  1. Ahogy elkezdtük a rallyt, a vadiúj 2015-ös hajónaplónk a hajófenékben landolt.
  2. Egyik éjjel a nyílt vízen egy villódzó fehér fényt láttunk, amire azt hittük, hogy egy pórul járt ember a vízben, de mikor közelebb érkeztünk láttuk csak, hogy egy jelöletlen időjárás mérő műszer volt.
  3. Az egyetlen kormánykerekünk meglazult és folyamatosan meg kellett húznunk, hogy megerősítsük.
  4. A fedélzetet életveszélyesen csúszóssá tette a kiszivárgó dízel néhány megsérült konténerből.
  5. Az út legelején az váltóáramú generátor bemondta az unalmast és nem töltötte tovább a hajó akkumulátorait, így csak a széljelzőt és a GPS-t hagytuk bekapcsolva. Nem futotta az akkumulátorokból se a robotpilótára, se a hűtőszekrényre, se a belső kivilágításra, se a navigációs lámpákra. A generátorok se akartak működni. Ezt mind egy nagyobb hullám okozta, ami elég nagy erővel söpört végig Calypso fedélzetén.
  6. A vízpumpa sem akart együttműködni.
  7. Vitorlák szakadtak el, összesen három vitorla, négy helyen.
  8. Egy riasztóberendezésünk (ami tengervízzel való érintkezésre riasztást ad ki) beindult, amikor egy nagyobb hullám ismét végigsöpört rajtunk és az angliai parti őrség egy a “közelben” találhat teherszállítót az irányunkba küldött a megmentésünkre, gondolván, hogy vészhelyzet van és mind a mentőcsónakban várjuk a segítséget.
  9. Voltak időszakok, mikor éjjel még iránytűnk sem volt, mert nem volt elég szufla az akkumulátorokban, hogy kivilágítsák, így kolombuszian (ha nincs ilyen kifejezés, kérném bejegyeztetni) a csillagokból navigálva töltöttünk néhány éjszakát.
  10. A génua és egy másik vitorla fölhúzó kötele elszakadt, így a 16 méteres árbócra (nem érdekel, hogy rövid ó az árbóc, helyesen. nálam hosszú, mert így ejtjük és magyar fonetikus nyelv és kész) én mentem föl a köteleket kicserélni. Itt a magasban már eléggé érződött a hullámzás és kézzel-lábbal kellett kapaszkodni, hogy ne lengjek ki.
  11. Egy vitorla a vízbe esett, de sikerült kimentenünk.
  12. A váltóáramú generátor addig-addig rázkódott, míg végül majdnem leesett a motorról.
  13. Egyik éjjel azt hittük, hogy egy óriási halat fogtunk, mivel behúzni csak hajtókarral tudtuk plusz három ember, de épp mielőtt a hajóhoz ért volna, a damil elszakadt,így sose tudjuk meg mi akadt a horgunkra. (Szerintem bálna. Remélem jól van.)
  14. Majdnem gáz nélkül maradtunk, amikor láttuk, hogy a tartalék gázpalackunkhoz nem volt megfelelő szabályozónk.
  15. A konyha ablakán (függőleges) befolyt a víz, így minden nagyobb hullám egy része a konyhapultot, illetve a konyha padlót árasztotta el, utóbbit iszonyatosan csúszóssá téve, ezzel nem megkönnyítve a napi szakács így sem könnyű dolgát
  16. Majd elfelejtettem: volt egy kisebb tűz is a hajón, amikor a szél térkép könyv fél spirálja az akkumulátorok tetejével addig-addig súrolódtak, amíg a papír ki nem gyulladt. Ebben a tűzben egy párna égett el, ez a szél térkép egy kicsit és egyéb papírok.