Calypso half sunk and in local news – Félig elsüllyedve /Italy/

Quite a sail. We left Pantelleria early Friday morning as planned. It was going to be a two day sail. We checked the weather forecast on two different websites before casting off, both of which said that winds would be south easterly and not that strong. This suited us fine for going to Sardinia – Caglieri. The first day of the sail went relatively well, winds were as forecast. I saw a couple of huge dolphins playing at the bows and later a turtle, which I managed to take a photo of, although its not very clear. Around lunch time, we managed to catch a rope around the propeller. I first climbed into the dinghy to see if I could stick my head under the water without having to dive under. Once we lowered the dinghy into the water and I got into it, a big waved smashed it against the bathing ladder which punctured it badly and one side immediately deflated. So I dove under with my new pocket knife (thanks again Jill, got to use it sooner than I expected…..haha) but the waves were quite high and were throwing Calypso about, so by the time I reached the prop, the keel kept coming down on me, banging me on the head under water. I lost one of Vic’s flippers in the process. So we decided to just cut the rope off, which I did, and then just leave the bit caught around the prop on, as it was turning alright when the engine was on. It would have taken too long to get all of it off and I may have been knocked unconscious doing it, so we decided it was too risky.

The next day we had the genoa up but it wouldn’t fill with wind, so we used a big heavy genoa pole to keep the sail open. It wasn’t long before the winds rose and the pole unleashed itself and began flying around only tied on at one end. This was very dangerous as we had to stand under it to try and catch it before it started breaking things. It came down on Vic once and hit him on the head, but not too badly. When we finally managed to get the genoa in and the pole off, we returned to the cockpit and I heard Vic saying “Where on earth did that bloody sail come from?” referring to the genoa which after having just been brought in, had come undone again and was flopping around like mad. So back to the bows we went to try and sort out the genoa when the sail came strong over our heads almost throwing Vic overboard. As I saw his legs lifting off the deck I quickly clung onto him like a child, with all my weight to keep him from being thrown off. The genoa soon began to shred. While at the bows a rope slapped me hard on the face which soon became a bump just above my right eyebrow. Later that night something fell onto my face as I slept causing a second bump (and a little bleeding as well) on the left side of my forehead (so at least I’m still relatively symmetrical).

The winds just kept getting stronger and I saw halyards and metal carabiners just breaking as if made of chocolate and brand new thick ropes snapping as if they were thread. During this storm I could only steer with about 90° accuracy, as the winds had changed and were now on the nose. When inside, I had to hold on tight so as not to fall off the toilet….

At night it died down a little, which was a relief. The sky was clear and our course was due North, so I managed to steer Calypso by the north star, which was lovely – never had to look at the compass once. The number of stars in the sky was a humbling experience, it seemed like there were at least twenty Milky Ways. Our watches were 2 on 4 off but after about 2-3 hours of this bliss, the storm came along again and there was lightning all around us, which reminded me of this stupid song: god is a DJ, or something, and I kept thinking it was just disco lights from a Tunisian nightclub…. We ended up having to lay a hull for the night to save petrol. It didn’t make sense to carry on through the night with the amount of petrol we had.

The next morning Vic woke me to say: “Pack all your valuables, we are taking in sea water.” It took me about a tenth of a second to get from deep sleep to 100% alertness. A rather effective alarm clock, I thought….. We rang Caglieri Port Control on the VHF and told them we had an emergency. It took the coast guards 7 hours to come for us (Italy….). In the meantime a big cargo ship called Loretta MSC helped us out with 25l petrol. They were required by the Guardia Costiera to stay close to us until they arrived, as Loretta was the only vessel nearby. When we had to pick up the petrol lowered to us, we had to go right up close to this huge tanker, which was actually quite frightening. The size of their rudder was about double the size of our boat and we had to get right up close in high winds to reach the container filled with petrol. They accepted no money, which was very kind of them. In fact we tied money in a plastic bag at the end of their rope and when it reached them, they threw it back down.

The Guardia Costiera arrived. By this time, water was seeping through the floorboards, which was slightly discomforting. Vic said to me “Pack all your things, I don’t know how long it takes a boat to sink.” So I did. As I packed my suitcase in my cabin, I stroked Calypso and told her “come on old girl, you’re not shipwreck material.” I really didn’t want her to sink. I was ready to get off and had my suitcase on the deck. The coastguards helped us get a pump (from Loretta again) to get the water out, which was no use. We used buckets instead, it was faster. We got rid of most of the water in Calypso. Once most of the water was out, we found a pipe under the engine that was broken, one that brings the seawater in to cool the motor. So we blocked that to keep any more water from coming in. This kept Calypso from sinking altogether. The tug boat finally arrived.

So I jumped onto the coast guards’ boat and they tied Calypso onto the tug boat. Loretta was still there – we had held them up for 10 hours. I wanted to thank them for their help and patience but I had no way of speaking to them. So I thought of the international sign for thank you (much fuelled by Pocahontas) and I waved to them with my right arm to get their attention, then touched my heart, then pointed at them and gave them a thumbs up. We got to Caglieri in 3 hours on the coast guards’ boat and had the local television there and an ambulance waiting for us…. not quite what we wanted. We were bruised, sunburnt, incredibly tired and well, not looking our best…. We were offered showers at the Guardia Costiera’s headquarters and were driven by them to a hotel where we had to stay while Calypso was getting towed in. We are still waiting for her to arrive now. They have told us she is very heavy (we hope not heavy with water in her) and they are only able to do 5 knots towing her.

When sorrows come, they come not single spies. But in battalions.”

Noha idejében elhagytuk Pantelleriát, nem sikerült terv szerint érkeznünk Szardíniába. Egyáltalán nem. Az első nap még az előrejelzés szerinti időjárás volt: dél-keleti szél. Sajnos ebéd idő tájt egy kötelünk rátekeredett a propellerre. Ekkor már viszonylag nagyok voltak a hullámok. Leengedtük a vízbe (velem együtt) a kis felfújható csónakunkat, de az első nagyobb hullám olyan erővel nekivágta azt a fürdő létrának, hogy kihasadt az oldala és azonnal leeresztett. Így kénytelen voltam alámerülni. Ahogy a propellerhez értem a hullámok a hajót olyan erővel dobálták, hogy féltem, hogy egy komolyabb becsapódásnál fejen üt, így a kötél lecsavarása helyett a levágást választottam. A propelleren maradt kötél nem tartotta vissza a propellert a pörgéstől, így nem hátráltatott bennünket. Ez volt az első izgalom. Azután jött, hogy a génua nem akart nyitva maradni a szélben, így befogtuk a génua rudat. Ennek az lett volna a szerepe, hogy nyitva tartsa a génuát. Meg is tette, viszont a szél olyannyira fölerősödött, hogy leszakította az egyik pontjáról a rudat, amitől repült mindenfelé. Így kellett Vicnek és nekem alámennünk, hogy meg bírjuk fogni és lekötni valahová. Miután ezt megtettük, a hajó orrába mentünk és ott a génuát kézzel kellett beszednünk. Eközben volt egy nagyobb széllökés, ami Vicket szinte a tengerbe vetette. Mikor láttam a lábait elemelkedni a fedélzetről, belecsimpaszkodtam ahol értem, és a teljes súlyommal lógtam rajta, így őt a fedélzeten sikerült tartanom. Nem sokkal később egy elkanászodott kötél, ami a már szakadófélben lévő génuáról elszabadult olyan erősen az arcomon csattant, hogy púp is lett a jobb szemöldököm fölött. (Aznap este pedig valami az arcomra esett míg aludtam, úgyhogy a bal homlokomon is lett egy púp + valamennyi vér.) Eztán lementem a konyhába és csirkepörköltet főztem vacsorára. Ez nagyon jól sikerült és a hajó a nyílt vízen egy csík paprikás illatot húzott maga után…. ez mondjuk laza volt. Elárasztottuk a tengert pörköltszaggal 🙂

Másnap láttam két nagy delfint játszani a hajó orránál és később egy teknőst is, amit sikerült lefényképeznem, de nem túl élesen. Ekkor még jó volt viszonylag az idő. Később ismét feltámadt a szél és olyan erővel hatott a hajóra, hogy fém darabokat láttam eltörni a szemem előtt és vastag köteleket láttam úgy széttépődni, mintha cérnából lettek volna. Irányítani is nehéz volt a hajót, nem volt autopilot. Csak 90°-os pontossággal sikerült, ami hát nem túl jó…. Estére lecsöndesedett és az égen sem volt felhő, így csodálatos élmény volt a milliónyi csillag alatt hajózni. Úgy tűnt, mintha legalább ezer tejút lenne. Még az iránytűt sem kellett használnom, mert elég volt az északi sarkcsillag irányába kormányoznom (egyenesen északnak tartottunk). Varázslatos volt. Aztán megint jött a vihar. Villámlott körülöttünk mindenhol, ami amúgy nem volt rossz egyáltalán. Úgy döntöttünk, hogy éjszakára bevonunk minden vitorlát és irányítatlanul hagyjuk a hajót, hogy kíméljük a benzinhasználatot és, hogy átvészeljük a vihart.

A következő reggel Vic azzal ébresztett, hogy baj van és a legfontosabb dolgaimat pakoljam össze, mert jön be a hajóba a tengervíz. Ettől az információtól viszonylag hamar eljutottam a mélyalvásból a tökéletesen éber állapotba…. Rádión fölhívtuk a Calgieri Kikötő Kontrolt, hogy S.O.S. segítséget kérjünk. Olaszok lévén egy laza 7 óra múlva meg is jöttek. Eddigre már a víz a padlón kezdett áttörni. Amíg vártunk rájuk, egy a közelben lévő Loretta névre hallgató óriási teherhajó a segítségünkre volt. Adtak nekünk benzint (és később egy szivattyút is) amiért sajnos a nagy hullámzás közepette oda kellett irányítanunk Calypsot az ő monstrumuk mellé, hogy átvegyük a benzin tartályt. Ez kicsit megrázó volt, mert a méreteinket összehasonlítva nem sok esélyünk lett volna egy lehetséges ütközésnél. Elkezdtük vödörrel kimerni a vizet. Ez ment is és itt látta meg Vic, hogy a motor hűtővíz bevezető csöve repedt meg és ez okozta az áradatot. Ezt hamar eltömítette, így Calypso „mentesült” a további beáradó vízrengetegtől. Amikorra kiért a vontató hajó és a parti őrség, már minden holmimat összepakoltam és a fedélzeten vártam, hogy átvegyenek bőröndöstül. Lorettának meg akartam köszönni a türelmet és segítséget, de nem tudtam velük hogy kommunikálni, így csak intettem nekik, hogy figyelmüket magamra vonjam és a szívemre tettem a kezem, majd feléjük nyújtottam és a mutatóujjamat föltartottam (oké kicsit pocahontasos). Ezt találtam ki hirtelen, mint nemzetközi köszönetnyilvánítás testbeszéd formájában…. A vontatóhajó mögé lett kötve Calypso, és Vic és én a parti őrség fedélzetén jutottunk el Caglieribe, ami kb 70 tengeri mérföldre volt tőlünk. Érkezéskor a helyi sajtó várt minket kamerákkal és egy riporterrel, valamint egy mentőautóval…. mindenre fölkészültek. Itt nem éppen éreztem a megjelenésemet tévéképernyőhöz méltónak, de nem igazán tehettem semmit. Vic adott riportot. Elég megdöbbentőnek éreztük mindketten, hogy ekkora ügyet csináltak a dologból – úgy kezeltek, mint hajótörötteket. A parti őrség ezután kocsival elvitt minket egy szállodába, hiszen nem volt hol aludnunk: Calypsót sokkal lassabban lehetett vontatni, mint ahogy mi beértünk, így csak másnap délutánra vártuk.

Na, úgyhogy kb így.

7 thoughts on “Calypso half sunk and in local news – Félig elsüllyedve /Italy/”

  1. I am pleased that you made it safely to shore. But what an experience; I now am convinced that us turning round when we did was right. Even now the wind is unreliable, so I am stuck at home ….
    Enjoy the rest of your time..
    James

    Like

  2. Hallo and hoping you have all had a good night’s rest after that frightening ordeal. Commiserations to Skipper Vic, Calypso has seen
    you all through to rescue. And now, boatyard stuff and insurance claims, and hot showers ! Old yachtie saying : ‘nothing shifts water
    from down below quicker than a terrified yachtsman with a bucket’ …
    God Bless, Maltese Connection xx

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s