Calypso half sunk and in local news – Félig elsüllyedve /Italy/

Quite a sail. We left Pantelleria early Friday morning as planned. It was going to be a two day sail. We checked the weather forecast on two different websites before casting off, both of which said that winds would be south easterly and not that strong. This suited us fine for going to Sardinia – Caglieri. The first day of the sail went relatively well, winds were as forecast. I saw a couple of huge dolphins playing at the bows and later a turtle, which I managed to take a photo of, although its not very clear. Around lunch time, we managed to catch a rope around the propeller. I first climbed into the dinghy to see if I could stick my head under the water without having to dive under. Once we lowered the dinghy into the water and I got into it, a big waved smashed it against the bathing ladder which punctured it badly and one side immediately deflated. So I dove under with my new pocket knife (thanks again Jill, got to use it sooner than I expected…..haha) but the waves were quite high and were throwing Calypso about, so by the time I reached the prop, the keel kept coming down on me, banging me on the head under water. I lost one of Vic’s flippers in the process. So we decided to just cut the rope off, which I did, and then just leave the bit caught around the prop on, as it was turning alright when the engine was on. It would have taken too long to get all of it off and I may have been knocked unconscious doing it, so we decided it was too risky.

The next day we had the genoa up but it wouldn’t fill with wind, so we used a big heavy genoa pole to keep the sail open. It wasn’t long before the winds rose and the pole unleashed itself and began flying around only tied on at one end. This was very dangerous as we had to stand under it to try and catch it before it started breaking things. It came down on Vic once and hit him on the head, but not too badly. When we finally managed to get the genoa in and the pole off, we returned to the cockpit and I heard Vic saying “Where on earth did that bloody sail come from?” referring to the genoa which after having just been brought in, had come undone again and was flopping around like mad. So back to the bows we went to try and sort out the genoa when the sail came strong over our heads almost throwing Vic overboard. As I saw his legs lifting off the deck I quickly clung onto him like a child, with all my weight to keep him from being thrown off. The genoa soon began to shred. While at the bows a rope slapped me hard on the face which soon became a bump just above my right eyebrow. Later that night something fell onto my face as I slept causing a second bump (and a little bleeding as well) on the left side of my forehead (so at least I’m still relatively symmetrical).

The winds just kept getting stronger and I saw halyards and metal carabiners just breaking as if made of chocolate and brand new thick ropes snapping as if they were thread. During this storm I could only steer with about 90° accuracy, as the winds had changed and were now on the nose. When inside, I had to hold on tight so as not to fall off the toilet….

At night it died down a little, which was a relief. The sky was clear and our course was due North, so I managed to steer Calypso by the north star, which was lovely – never had to look at the compass once. The number of stars in the sky was a humbling experience, it seemed like there were at least twenty Milky Ways. Our watches were 2 on 4 off but after about 2-3 hours of this bliss, the storm came along again and there was lightning all around us, which reminded me of this stupid song: god is a DJ, or something, and I kept thinking it was just disco lights from a Tunisian nightclub…. We ended up having to lay a hull for the night to save petrol. It didn’t make sense to carry on through the night with the amount of petrol we had.

The next morning Vic woke me to say: “Pack all your valuables, we are taking in sea water.” It took me about a tenth of a second to get from deep sleep to 100% alertness. A rather effective alarm clock, I thought….. We rang Caglieri Port Control on the VHF and told them we had an emergency. It took the coast guards 7 hours to come for us (Italy….). In the meantime a big cargo ship called Loretta MSC helped us out with 25l petrol. They were required by the Guardia Costiera to stay close to us until they arrived, as Loretta was the only vessel nearby. When we had to pick up the petrol lowered to us, we had to go right up close to this huge tanker, which was actually quite frightening. The size of their rudder was about double the size of our boat and we had to get right up close in high winds to reach the container filled with petrol. They accepted no money, which was very kind of them. In fact we tied money in a plastic bag at the end of their rope and when it reached them, they threw it back down.

The Guardia Costiera arrived. By this time, water was seeping through the floorboards, which was slightly discomforting. Vic said to me “Pack all your things, I don’t know how long it takes a boat to sink.” So I did. As I packed my suitcase in my cabin, I stroked Calypso and told her “come on old girl, you’re not shipwreck material.” I really didn’t want her to sink. I was ready to get off and had my suitcase on the deck. The coastguards helped us get a pump (from Loretta again) to get the water out, which was no use. We used buckets instead, it was faster. We got rid of most of the water in Calypso. Once most of the water was out, we found a pipe under the engine that was broken, one that brings the seawater in to cool the motor. So we blocked that to keep any more water from coming in. This kept Calypso from sinking altogether. The tug boat finally arrived.

So I jumped onto the coast guards’ boat and they tied Calypso onto the tug boat. Loretta was still there – we had held them up for 10 hours. I wanted to thank them for their help and patience but I had no way of speaking to them. So I thought of the international sign for thank you (much fuelled by Pocahontas) and I waved to them with my right arm to get their attention, then touched my heart, then pointed at them and gave them a thumbs up. We got to Caglieri in 3 hours on the coast guards’ boat and had the local television there and an ambulance waiting for us…. not quite what we wanted. We were bruised, sunburnt, incredibly tired and well, not looking our best…. We were offered showers at the Guardia Costiera’s headquarters and were driven by them to a hotel where we had to stay while Calypso was getting towed in. We are still waiting for her to arrive now. They have told us she is very heavy (we hope not heavy with water in her) and they are only able to do 5 knots towing her.

When sorrows come, they come not single spies. But in battalions.”

Noha idejében elhagytuk Pantelleriát, nem sikerült terv szerint érkeznünk Szardíniába. Egyáltalán nem. Az első nap még az előrejelzés szerinti időjárás volt: dél-keleti szél. Sajnos ebéd idő tájt egy kötelünk rátekeredett a propellerre. Ekkor már viszonylag nagyok voltak a hullámok. Leengedtük a vízbe (velem együtt) a kis felfújható csónakunkat, de az első nagyobb hullám olyan erővel nekivágta azt a fürdő létrának, hogy kihasadt az oldala és azonnal leeresztett. Így kénytelen voltam alámerülni. Ahogy a propellerhez értem a hullámok a hajót olyan erővel dobálták, hogy féltem, hogy egy komolyabb becsapódásnál fejen üt, így a kötél lecsavarása helyett a levágást választottam. A propelleren maradt kötél nem tartotta vissza a propellert a pörgéstől, így nem hátráltatott bennünket. Ez volt az első izgalom. Azután jött, hogy a génua nem akart nyitva maradni a szélben, így befogtuk a génua rudat. Ennek az lett volna a szerepe, hogy nyitva tartsa a génuát. Meg is tette, viszont a szél olyannyira fölerősödött, hogy leszakította az egyik pontjáról a rudat, amitől repült mindenfelé. Így kellett Vicnek és nekem alámennünk, hogy meg bírjuk fogni és lekötni valahová. Miután ezt megtettük, a hajó orrába mentünk és ott a génuát kézzel kellett beszednünk. Eközben volt egy nagyobb széllökés, ami Vicket szinte a tengerbe vetette. Mikor láttam a lábait elemelkedni a fedélzetről, belecsimpaszkodtam ahol értem, és a teljes súlyommal lógtam rajta, így őt a fedélzeten sikerült tartanom. Nem sokkal később egy elkanászodott kötél, ami a már szakadófélben lévő génuáról elszabadult olyan erősen az arcomon csattant, hogy púp is lett a jobb szemöldököm fölött. (Aznap este pedig valami az arcomra esett míg aludtam, úgyhogy a bal homlokomon is lett egy púp + valamennyi vér.) Eztán lementem a konyhába és csirkepörköltet főztem vacsorára. Ez nagyon jól sikerült és a hajó a nyílt vízen egy csík paprikás illatot húzott maga után…. ez mondjuk laza volt. Elárasztottuk a tengert pörköltszaggal 🙂

Másnap láttam két nagy delfint játszani a hajó orránál és később egy teknőst is, amit sikerült lefényképeznem, de nem túl élesen. Ekkor még jó volt viszonylag az idő. Később ismét feltámadt a szél és olyan erővel hatott a hajóra, hogy fém darabokat láttam eltörni a szemem előtt és vastag köteleket láttam úgy széttépődni, mintha cérnából lettek volna. Irányítani is nehéz volt a hajót, nem volt autopilot. Csak 90°-os pontossággal sikerült, ami hát nem túl jó…. Estére lecsöndesedett és az égen sem volt felhő, így csodálatos élmény volt a milliónyi csillag alatt hajózni. Úgy tűnt, mintha legalább ezer tejút lenne. Még az iránytűt sem kellett használnom, mert elég volt az északi sarkcsillag irányába kormányoznom (egyenesen északnak tartottunk). Varázslatos volt. Aztán megint jött a vihar. Villámlott körülöttünk mindenhol, ami amúgy nem volt rossz egyáltalán. Úgy döntöttünk, hogy éjszakára bevonunk minden vitorlát és irányítatlanul hagyjuk a hajót, hogy kíméljük a benzinhasználatot és, hogy átvészeljük a vihart.

A következő reggel Vic azzal ébresztett, hogy baj van és a legfontosabb dolgaimat pakoljam össze, mert jön be a hajóba a tengervíz. Ettől az információtól viszonylag hamar eljutottam a mélyalvásból a tökéletesen éber állapotba…. Rádión fölhívtuk a Calgieri Kikötő Kontrolt, hogy S.O.S. segítséget kérjünk. Olaszok lévén egy laza 7 óra múlva meg is jöttek. Eddigre már a víz a padlón kezdett áttörni. Amíg vártunk rájuk, egy a közelben lévő Loretta névre hallgató óriási teherhajó a segítségünkre volt. Adtak nekünk benzint (és később egy szivattyút is) amiért sajnos a nagy hullámzás közepette oda kellett irányítanunk Calypsot az ő monstrumuk mellé, hogy átvegyük a benzin tartályt. Ez kicsit megrázó volt, mert a méreteinket összehasonlítva nem sok esélyünk lett volna egy lehetséges ütközésnél. Elkezdtük vödörrel kimerni a vizet. Ez ment is és itt látta meg Vic, hogy a motor hűtővíz bevezető csöve repedt meg és ez okozta az áradatot. Ezt hamar eltömítette, így Calypso „mentesült” a további beáradó vízrengetegtől. Amikorra kiért a vontató hajó és a parti őrség, már minden holmimat összepakoltam és a fedélzeten vártam, hogy átvegyenek bőröndöstül. Lorettának meg akartam köszönni a türelmet és segítséget, de nem tudtam velük hogy kommunikálni, így csak intettem nekik, hogy figyelmüket magamra vonjam és a szívemre tettem a kezem, majd feléjük nyújtottam és a mutatóujjamat föltartottam (oké kicsit pocahontasos). Ezt találtam ki hirtelen, mint nemzetközi köszönetnyilvánítás testbeszéd formájában…. A vontatóhajó mögé lett kötve Calypso, és Vic és én a parti őrség fedélzetén jutottunk el Caglieribe, ami kb 70 tengeri mérföldre volt tőlünk. Érkezéskor a helyi sajtó várt minket kamerákkal és egy riporterrel, valamint egy mentőautóval…. mindenre fölkészültek. Itt nem éppen éreztem a megjelenésemet tévéképernyőhöz méltónak, de nem igazán tehettem semmit. Vic adott riportot. Elég megdöbbentőnek éreztük mindketten, hogy ekkora ügyet csináltak a dologból – úgy kezeltek, mint hajótörötteket. A parti őrség ezután kocsival elvitt minket egy szállodába, hiszen nem volt hol aludnunk: Calypsót sokkal lassabban lehetett vontatni, mint ahogy mi beértünk, így csak másnap délutánra vártuk.

Na, úgyhogy kb így.

arrived safely to Pantelleria – érkezés Pantelleriába /Italy/

Although the handle of my plastic bag hand luggage tore and I was well overweight, I didn’t end up getting fined at the airport, which was a relief. At Trapani airport you have dog control instead of passport control. You need to queue up before going through the ‘nothing to declare’ gate and wait for this dog to sniff through all your bags. Only then are you allowed to enter the country. Haha, so much for customs…. Pantelleria only has a population of about 8000. The marina showers are awful. Calypso is old but lovely (52 ft). Vic seems like a great person. We’ll sail to Cagliari tomorrow and should arrive by Saturday. The wind will be southerly, so we’ll give Tunisia a miss.

A repülőtéren Trapaniban útlevél ellenőrzés helyett egy rendőrkutyával végigszagoltatnak minden bőröndöt és csak ezután lehet végigmenni a zöld folyosón. Ez tetszett. Pantelleria egy kicsi sziget, ami Olaszországhoz tartozik és csak 8000 lakosa van. Elég sok szellemileg megkérdőjelezhető embert látni az utcán, úgyhogy szerintem sok a (google translate szerint) beltenyészet. A kis város maga aranyos. 600 évig Spanyolországhoz tartozott állítólag. Sok család a mai napig a spanyolt használja. A kikötő zuhanyzója borzalmas. Calypso nagyon tetszik. Elég nagy hajó (52 láb). Judy és Vic kedvesek. Holnap indulunk Caglieribe, ahová szombaton fogunk megérkezni, ha minden igaz. Tunéziát kihagyjuk, mert a szél nem megfelelő irányú hozzá.

Am I really leaving Malta? – Végül tényleg elmegyek? /Malta/

After having spent 3 lovely weeks in Malta since we came back from Siciliy, it is now time for me to move on. There are no direct flights to Pantelleria, so I will have to fly this Wednesday through Trapani (Sicily). I’m a little worried about my luggage as Ryanair wants it split into 2 suitcases of 15kg each whereas Alitalia will then want me to have everything in one baggage but less heavy that Ryanair’s requirements. It seems like I will have to have a plastic bag as my hand luggage on Ryanair so as to leave my backpack for checked luggage, and then switch back in Trapani. Ah well…. James and I haven’t done any sailing since we returned. On board Calypso, Vic and I plan to sail from Pantelleria to possibly the East coast of Tunisia, then on to Sardinia, then Ibiza, Malaga (where others will be joining us), Gibraltar by September, and then the Canary islands. We plan to go transatlantic in January all the way to Trinidad and Tobago. So that’s the plan…..

Eltöltöttem Máltán újabb három hetet. Ez idő alatt egyáltalán nem mentünk hajóval sehova. Szerdára megvettem a repülőjegyeimet Pantelleriába. Itt fogok Vichez csatlakozni Calypso fedélzetén. Csak átszállással tudtam jegyet venni, így Trapaniban lesz majd egy pár órám. Noha nincs messze Pantelleria Máltától, mégse megy oda egyenes járat – se hajó, se repülő. Calypson a terv szerint Trinidad és Tobagoig megyek majd. Az útvonal: Pantelleria, talán kelet Tunézia,  Szardínia, Ibiza, Malaga (itt majd csatlakoznak hozzánk mások is), Gibraltár, Marokkó és a Kanári szigetek. Januárban pedig Trinidad.

back in guess where – megint itt /Malta/

During our sail from Portopalo to Syracuse James fractured his rib, and therefore decided he wanted to be close to his doctors – in Malta. So after a few days in Syracuse, we sailed back to Portopalo again, spent a few nights there waiting for the wind to change (which it didn’t). We then set off to Marina di Ragusa further along the coast and enroute to Malta. The wind was on the bows and it took us 3-4 hours longer to arrive than planned. We spent two nights in Marina di Ragusa. The marina showers were amazing. I was a little disappointed that I couldn’t get to the old town of Ragusa, which was a long way inland from the marina. We then set sail and arrived to Malta on Wednesday. This cuts my trip with James short. I have contacted the yacht I was supposed to crew on from September (going Malaga – Las Palmas – Trinidad) to ask if they would take me on any earlier. Vic was very kind and said of course. I will be joining them on Calypso around 25th July in Pantelleria, and will stay in Malta in the meantime.

Portopaloból Szirakúza felé az úton James bordáig megrepedtek. Így Szirkúzában úgy döntött, hogy vissza akar menni Máltára, hogy az orvosai közelében lehessen. Az utunkat Portopaloba delfinek kísérték, ami gyönyörű volt. Portopaloban vártunk néhány napot, majd James úgy döntött, hogy még Marina di Ragusaba el akar nézni. Elvitorláztunk oda, de a szél a hajó orrán volt végig, ezért sokkal tovább tartott az út és nehezebb is volt. Marina di Ragusaban két éjszakát töltöttünk. Sajnáltam, hogy az óvárosban nem jutottam el, ami messzebb volt a sziget belseje irányában. A piac nem volt nagy szám. A város kedves volt. Szerdán visszajöttünk Máltára. Fölkerestem annak a hajónak a tulajdonosát, akikkel szeptembertől mentem volna (Malagából Las Palmason át Trinidadra) és megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e előbb. Szerencsére pozitív választ kaptam, így július 25 körül Panelleriaban szállok föl Calypsora. Addig Máltán maradok.

more photos of Syracuse